2015. március 26., csütörtök

49. Végre kezdődik az angliai baba kaland! :D

A legfontosabbal kezdem rögtön! A drága feleségem áldott állapotba került és a 13. héten jár! Jön a kis bébi hamarosan és én apa leszek! Olyan hihetetlen, hogy szeptember végétől teljesen megváltozik az életünk (megint) és valaki életéért és jövőjéért leszünk felelősek. Ettől szebb kihívás elé még sosem állított az élet! Azt hiszem a bakancslistámon elég jól haladok. :D

Itt a kis drága! Alig nagyobb 6 cm-től!




De nem úgy van ám az, hogy csak hopp és jön a gyerek. Tudjátok takaró alá be és csim-bum, pitty-putty meg tüptürüpp és kész a baba. De nem ám, ha nem vagy szerencsés. Mi már talán több mint két éve akarjuk tető alá hozni a dolgot. Ilyenkor aztán sok minden lejátszódik az emberben.

Az első időszakban gyakorlatilag színtiszta élvezet az egész. Űzöd a folyamatot és ha a párodnak mégis megjön nem bánkódsz, mert elsőre úgysem jöhet össze - gondolod. Aztán telnek a hetek és a hónapok és azon kezdesz agyalni, hogy lehet valami mégsem jó.

Jönnek a praktikák. Ilyen pózba csináld, teliholdkor, csillagok együttállásakor, amikor a békák kuruttyolnak, amíg el nem jutsz egy kicsit a tudományosabb szintre... peteéréskor kell csinálni ember!
Jó dolog a peteérés, csak megöli a romantikát. :D Ugyanis a pete nem akkor érik, amikor te reggel sátrat állítasz, vagy éppen kedvet kaptok hozzá. A pete akkor is érik, amikor hulla fáradt vagy amikor éppen felhúzott egy gyorshajtásra kiszabott kedves kis csekk, azaz amikor semmi hangulatod a hancúrhoz. Na ilyenkor jön ki a jó feleség ereje! :D Mert a jó feleség bármikor életet lehel a férfibe és jöhet a mehet! :D
Jaj, de aki átélte az tudja milyen is az, amikor jön az üzenet, hogy gyere haza mert itt az idő és kellesz, most, nincs vita! :D :D :D Időre pedig nehéz hagymát ültetni. :D

Tessék itt egy kép. Sexy nem? Izgalomba hoz mi? :D Pedig ez alapján érdemes csapatni.




Ilyenkor aztán tényleg szürreális dolgok játszódnak le a hálószobában. És most nem a káma szútrára gondolok, mert az normális, hanem arra, amikor a feleséged/párod gyertya pózban tölti melletted az aktus utáni fél, egy órát miközben szolidaritásból nem próbálsz elaludni addig, amíg rá nem jössz, hogy ő már rég alszik. :D Vagy amikor a "minden csepp számít" elvet követve próbálsz ... szóval kihátrálni... érted! :D Vicces helyzetek érdemes átélni.

Amikor a peteéréshez időzítve sem jön össze a dolog, akkor kezd az ember aggódni, hogy lehet más a baj. És cseppet sem segít, ha a neten olvasol utána a dolgoknak, sőt összezavar, rosszabb esetben megrémít. Ráadásul az aggódás miatt egy olyan hangulati állapotba kerültök, ami tényleg nem segít a gyereknemzésben. Stressz és enyhe depresszió még akkor, is ha úgy érzed hogy nincs. Pedig van, mert a kudarcélmény titkon, tudat alatt ezt váltja ki. A nő nem érzi magát igazi nőnek és a férfi egónak is odavág rendesen ha nem jön a bébi.

Irány a doki.

Az első lépcső a GP azaz a háziorvos - attól most eltekintenék, hogy mennyi idő is időpontot szerezni...- aki az első találkozáskor feltesz pár kérdést pl.: mióta próbáljuk, egészségügyi állapotra irányuló kérdések, stb. Elmondja az állomásokat, ami a tesztekkel kezdődik és ha végképp nem megy akkor a beültetéssel és a szüléssel végződik. Uhh iszonyat hosszúnak hangzik. Ja! És az is nem csak annak hangzik, viszont az első beültetés ingyenes, pontosabban a tb fizeti. De csak az elsőt!




Értelemszerűen először a férfit vizsgálják. Mégis csak egyszerűbb azt nézni, hogy a zsáklakók jól úsznak e, ill. elegen vannak e a feladathoz. És ennyiben ki is merül a férfiteszt.
De! Mindig van homokszem a gépezetben. A doki adott egy kis pohárkát, hogy akkor ebbe kérné a produktumot és XY kórházban kell leadni, ott ahol a vértesztet is. A lelkünkre kötötte, hogy tartsuk melegen a cuccost és egy órán belül adjuk le a laborba. Sajnos a kórháznak erre nincs szobája kialakítva, úgyhogy otthon ejtsem meg, egyedül, kezet mosva előtte, stb. Mondom magamban ez most megtanítja, hogy hogyan kell kive... khm khm.
Feleségem türelmesen megvárta a műveletet, aztán autóba pattantunk és ő a lába közé fogva a poharat melengetve elgurultunk az 10 percre lévő XY kórházba. A labort is megtaláltuk sikeresen, ahol a hölgynek átadtam a pohárkát és megjegyeztem mellé, hogy ez nem vér minta - zavaromban. Mosolygott és annyit mondott, látja, hogy nem piros. :D Ami viszont nem volt vicces, az az volt, hogy azt mondta nem ott kell leadni, hanem egy másik részlegen. Oké! Futás tovább. Oda is értünk, ahol nem volt senki!!!
Jött egy hölgy - naná hogy egy nő megint - és mondjuk neki, hogy itt ez a pohár minta és nincs aki elvegye. Pislogott szegény, aztán mondta, hogy kerít valakit. Jött is az illetékes NŐ, aki közölte, hogy nagyon jó hogy hoztam egy pohárkával, csak éppen a másik városban lévő XY kórházba kellett volna menni, mert nem tudják a tesztet itt elvégezni. Ja! Hogy van egy másik ilyen nevű kórház is 45 percre innen... oké, akkor ez bukó. Ott álltunk egy deci ge... khm...khm... genetikai örökítőanyaggal, ami ment a kukába, mert nem értünk volna már oda csúcsidőben a másik kórházba. (Nem, nem volt 1dl)  :D




A GP adott egy másik poharat és újra nekifutottunk. A gond csak az volt, hogy félő volt, hogy nem jut el a minta a kórházba 1 órán belül. Mi legyen? Nem maradt más, hogy majd a  kórház wc-ben valahogy megoldom. Először a parkolóra gondoltam, mert az autóm sötétített, de hát a CCTV csodákra képes. Tudom, mert dolgoztam CCTV-vel és hát a kamerák a légytökén a pattanást is meglátják. Elhihetitek.
Szóval bementünk a kórházba és találtam is egy wc-t. Nagggyon hangulatos volt... Először magamban voltam :D :D Aztán valaki bejött és a piszoárnál fingorászott és természetesen egy másik fickónak épp a mellettem lévő wc-ben kellett kábeleznie és szipognia. Vagyis remélem, hogy az orrával adta ki azt a hangot. :D :D :D Életem legrosszabb menete volt, de hát akartam a bébit nagyon!
A lényeg az, hogy jött az eredmény, hogy a jónál jobb!! Waaaooo mondom! Ugyanis nem csak többen vannak az átlagnál a zsáklakók, hanem fürgék is. Bár ez lehet az angol átlagtól jobb, de a magyar átlagtól nem tér el. Mindegy, nem érdekel. A lényeg, hogy úgy éreztem, hogy újra férfi vagyok. Dobott az egón azért na!




Eközben a feleségem vért adott, hogy van e rendes peteérése, de az rendben volt. Aztán rákszűrése volt és szerencsére az is jó lett. Aztán nem történ semmi. Több hónapig állt a dolog. Mármint mit igyekeztünk eközben is, csak a tesztek nem haladtak.

Végül jött a hasi ultrahang és a petevezeték átjárhatósági vizsgálat. Azonos napon végezték a vizsgálatokat. Az ultrahangtól nem tartottunk, de az petevezeték vizsgálatokról rémtörténeteket meséltek az otthoniak. Tűvel szúrnak meg több ponton, meg átfújják a petevezetéket és hogy fájdalmas. De itt Angliában más módszerrel vizsgálták meg a feleségem. Hüvelyen keresztül juttatnak be kontraszt anyagot és átvilágítják a petefészket és a vezetékeket. Az alapján nem találtak elzáródást, de ha volt is minimális, akkor azt a kontraszt anyag kimossa. De kimossa ám rendesen, mert a vizsgálat után nem sokkal sikerült is randevú!

Mielőtt elutaztunk a Maldív-szigetekre már tudtuk, hogy jön a baba! Nagy öröm volt így utazni. Hihetetlen élmény. Hálás vagyok az Istennek, hogy nem kellett a beültetésig eljutnunk. Alig várom már, hogy a gyermekünket a kezembe foghassam. Kalandos menet volt és nagyon szorítok magunknak, hogy minden rendben haladjon.

A lenti képek már a kis bébi miatt készültek a nyaraláson. :D





2015. március 22., vasárnap

48. Üzemanyag gondok - hülyeségre nincs biztosítás

Nemrég történt velem egy vicces, de egyben egy költséges dolog. Mesélem mi volt.

Az egész úgy kezdődött, hogy az anyósom megkért, hogy este, munka után navigáljam be egy benzinkútra, mert tankolnia kell az autójába. Így is tettünk. Megérkeztünk a kútra és én felajánlottam, hogy telenyomom a kocsit, hogy ne kelljen szenvednie a csővel stb. Annyit kért, hogy a jobb minőségű benzint tankoljam. Megitattuk a verdát, fizettünk és odébb álltunk. Utána gondolkodtam, hogy jó régen tankoltam már, mivel a nyaralás előtt két héttel töltöttem fel a saját kocsimat, plusz a nyaralás 1 hete... szóval van az olyan 3 hete is mikor kúton jártam.




Másnap emlékszem szombat volt és a feleségem egyik munkaadójához kocsikáztunk el, amikor is leküzdhetetlen vágyat kezdtem érezni a tankolás iránt mivel a kocsi jelzett, hogy ő bizony szomjas. Begurultunk egy kútra és már kezdtem volna a tankolást, amikor egy gyönyörű Ferrari 458 Italia állt be a szemközti töltőálláshoz. Ahogy méláztam meg is állapítottam magamban, hogy milyen furcsa, hogy ilyen gyönyörű autóba normál benzint tankolnak és milyen jó, hogy én végre megengedhetem magamnak, hogy tele tankoljam a kocsim ráadásul a jobb minőségű üzemanyaggal, mint az anyósom tegnap... hmm, de jó... nem úgy mint régen otthon, hogy csak egy ezresé'.




Koppant a benzintöltő pisztolya, hogy tele a tank és csak az volt furcsa, amikor visszatettem a helyére, hogy a pisztoly zöld. Zöld? Igen mert benzin... csak éppen én egy dízel autóval álltam a kúton. Fvck!! Szerencsére nem indítottam be a kocsit, mert akkor a motor ment volna a kukába. Ha így jártok el ne induljatok!

Megfagyott bennem a vér. 50 liter benzint tankoltam a dízel Seat Altea-ba! 12 éve van jogsim és sosem nyúltam mellé még a kúton. 50 liter! Az nem az mennyiség, hogy: "Oppsz beszaladt 1 liter, de rányomok még 49 liter benzint és nem lesz gond."
A feleségem azt hitte viccelek, de látta az arcomon a kétségbeesést és így ő is szaporábban kezdte venni a levegőt. Bement a shop-ba, ahol a feje alapján - mielőtt megszólalt - megállapították, hogy rossz üzemanyagot tankoltunk. Gondolhatjátok azt az arcot. :) És milyen megnyugtató azt hallani, hogy ne aggódjunk mással is előfordul. Kösz! El is illant minden gondom.

A kutas elmondta, hogy mi a teendő. Először is fizessük kis a benzint, második hívjuk fel a bankunkat, hogy kiderítsük, hogy a bankszámlánkhoz kapcsolódik-e ilyen esetben valamilyen szerviz szolgáltatás.
Kapcsolódott. Az 'AA' jön ki ilyen esetekben, pontosabban az AA Fueal Assist. Ők szívják le az üzemanyagot. 180 Font és az üzemanyagot elviszik. Oh ye :D
Az unokatesóm mondta, hogy szívjuk le magunknak, de hát nem is olyan egyszerű művelet az, mert a tanksapkán keresztül, nem jön le mind, ha magamnak csinálom, az ülés alatt meg matatni a tankkal nem túl könnyű és nagyon időigényes. Meg nem is vagyok autószerelő na! Nem értek hozzá.




A feleségem próbálkozott a bankosnál, hogy hát ez miért is nem ingyenes, ha már olyan hiper-szuper számlát nyitottunk, mert mint ha úgy lenne a szerződésben, hogy az AA ingyen jön...
A bankos nagyon türelmes volt és udvarias - igazi angol - és elmondta, hogy mert a hülyeségre nincs biztosítás és ha hülye vagy, akkor az a te költséged. :D  :D  :D
Ha műszaki hiba van jön az AA, de ha a férjed egy Ferrarira csorgatja a nyálát és közbe szart tankol, akkor 180 Font áfával. Ja! És ez kedvezményes ár, mert ilyen hiper-szuper számlánk van.

Az AA-t 1 óra múlva ígérték, de szerintem nem volt több 30 percnél, hogy a kúton volt a srác. Hatalmas vigyor közepette állapította meg, hogy hmm 50 liter és nézett a feleségemre kérdően, hogy ezt hogy? Mondom én voltam... a mosolya nagyobb lett. :D
Bedugta a kis csövét a tankba, beeresztett vagy jó 1,5 méter csövet és indult a szippantás. 15 perc alatt meg is volt. És már húzott is. Ő is elmondta a megnyugtatásunk kedvéért, hogy ez gyakran előfordul - ami persze számomra nem csökkentette a költségeket és gondolat sem nyugtatott, hogy más is balfarok néha.
A kocsit amúgy 99,9%-ig le tudja szívni az AA. Szóval szárazra szívták a tankot és a számlánkat is megszippantották miattam. 
Szerintem tuti megtisztítják a leszívott üzemanyagot és felhasználják újra. Innen üzenem nekik, hogy bármikor elhozhatják a benzint, az anyósomnak jó lesz. :D

Nem volt más hátra, mint újra tankolni remegő kézzel és ötször megfontolva, hogy melyik pisztolyt vegyem le. Pedig a dízel mindig fekete. Az 55 literes tankba benyomtam 57,5 liter dízelt. :D Már vagy négyszer nyomta ki a pisztolyt a tank. :D

Így esett meg velem, hogy a dízel autóm 50 liter benzint fogyasztott 0 méteren. Azé' az elég rossz fogyasztás nem? :D




2015. március 14., szombat

47. Diákhitel vs. Maldív-szigetek 0:1

Lassan magamhoz térek és visszarázódok a hétköznapokba. Mindjárt el is mesélem, hogy mi történt. Ebben a pillanatban még nem tudom, hogy egy bejegyzésbe beleférek e. :)

Minden ott kezdődött, hogy nyitottunk egy megtakarítási számlát a bankunknál, ahova havonta 100-200 vagy néha 300 fontot elkülönítettünk havonta. Ezt teljes mértékben a feleségem menedzselte. Volt olyan is, hogy visszafele mozgatta a lóvét, mert kellett mondjuk autószerelésre, de azért az összeg szépen lassan hízott. Míg el nem jött a nap, amikor egy olyan összeg szerepelt a számlán, amiből simán kifizethettük volna egy összegben a feleségem és az én diákhitel tartozásunkat.
Asszonypajti közölte is, hogy itt az idő, hogy kifizessük a mumusokat vaaagy...
A másik opció az volt, hogy fizessünk be egy maldív-szigeteki nyaralásra, ami már régóta dédelgetett álmunk volt. 


Vége.


Na jó, azért még mesélek. Szóval a diákhitelt emelt törlesztővel toltuk vissza, hogy gyorsabban kopjon. Már otthon is. Itt Angliában pedig még rátettünk egy kicsit. Ez kb. annyit jelent, hogy 30-40 (árfolyam függő) Font / hó / fő összeggel nyomjuk vissza állambácsinak. Igazból nem jelent különösebb anyagi terhet és pont ez volt az, ami miatt nem volt kétséges, hogy a diákhitel vs. Maldív-szigetek meccs a nyaralás javára fog eldőlni.

Bevágtattunk egy utazási irodába és lezsíroztunk mindent. Amikor végeztünk, majdnem elbőgtem magam. Éreztem, hogy egy nagy dolgot húzhatok le majd a bakancslistámról. De érdekes, azért lelkiismeret furdalásom is volt. Nem kis összegnek csaptunk oda. Megjegyzem azóta teljes mértékben elmúlt és életem egyik legjobb döntésének tartom, hogy nyaralni mentünk.

Ugorjunk!

Nem megy az olyan egyszerűen!

Még az indulás előtt kb. 1 hónappal lefoglaltunk egy magyar magán taxist, aki majd kivitt volna a reptérre. Igen, csak volna... mivel a megbeszélt időpont előtt 40 perccel közölte, hogy hát ő mégse jön... a j kva .. azt neked! Így hát G-nek (unokatesómnak) szóltunk, hogy gáz van és jöjjön ha tud, mert a srác kicseszett velünk. Jött is a drága és már minden sínen volt, amikor is G egy napja vásárolt autója feladta a harcot. Nem indult be. Ott rohadt le a házunk előtt bőröndökkel megtömve. (Mint kiderült az aksi feladta, de azóta megy a gép)
Pánik lett rajtunk úrrá. Ekkor mondtam a feleségemnek, hogy oké ne szarozzunk. Nem érdekel mennyi a taxi, hívjon egyet. Erre ő a szomszédot megkérdezte, hogy tudna e egy jó taxis céget (? miért nem a neten keresett?), de a szomszéd azt mondta, hogy felejtsük el a taxit. Ő ráér és ha csak ketten vagyunk akkor a van-nel kivisz bennünket a reptérre. Éljen! Meg vagyunk mentve.



Délután fél ötkor indultunk. Aki autózik az M25-ön ilyen tájt és még péntek is van, az tudja, hogy mi várt ott bennünket. A 20 perces utat kicsivel több mint egy óra alatt legyűrtük, de megérkeztünk a London-Heathrow-ra.


Odavágtattunk a check-in-hez, mivel online nem tudtunk csekkolni, mert a rendszer nem működött. A SriLankan Airlines volt a légitársaságunk. A pultnál a kollégájuk elmondta, hogy hát túlfoglalás van a gépre, így nem tud, csak egy átmeneti jegyet adni, de ne aggódjunk, menjünk el a beszállásig és majd ott valószínű adnak jegyet. Mondom mi van? Kifizetek egy valag pénzt és lehet, hogy lesz jegyem? Ne csesszetek már! De nem volt mit tenni, feladtuk a poggyászt és húztunk a biztonsági ellenőrzésre. Végül kaptunk jegyet és az egész mizéria oka az volt, hogy szarakodott a rendszer és volt aki duplán foglalt. Így már nem volt más hátra csak 14 órányi utazás. 

Repülés és repülés és csónakázás

A SriLankan Airlines jó. Nem tudok erről többet mondani. A gép kényelmes az első két órában, de a 10. után már nem. A kaja finom, ha az ázsiai konyha és a curry nem jelent gondot. Kicsit aggódtam a beszállásánál, hogy hogy fogunk aludni (a gép éjszaka repült), amikor az alábbi kép fogadott bennünket az utas folyosón. :)




Kb. 30-40 fő 10-12 éves fiúka kúszott fel a gépre, de szerencsére hamar leoffolták magukat. Én is átaludtam az út nagy részét. Nem volt vészes. Viszont a gép még Angliában késést szedett össze, mivel sor volt a kifutón és nem szálltunk fel időben. Na ezt nem is sikerült legyűrni az út végéig így az 1 órás átszállásból 20 perc lett. Rohanni kellett Colombo-ban a reptéren. Nem is maradt idő fotózni sajnos. De az a meleg ami ott megcsapott... istenem de jó volt. Anglia utána az a füllesztő forróság. Ahhh. A reptér kicsi volt és a biztonsági csapat is nagyon kedvesen soron kívül átnézett bennünket, akik Angliából jöttek és Male felé tartottak (kb 20 ember) így nem jelentett gondot az átszállás. Azért aggódtam, hogy a csomagjaink is átkerüljenek a másik gépre. Innen még 1 óra 10 perc repülés volt a Maldív főváros, Male.

Ez a gép is SriLankan gép volt. De ez sokkal kényelmesebb volt, mint az első. Itt is megkajáltattak bennünket. Mondjuk elég kajás is voltam és szeretem is az ázsiai ízeket. Így ezzel a programmal, meg a korall zátonyok feletti repüléssel gyorsan eltelt az idő még annak ellenére is, hogy nem tudtunk időben landolni így pár extra kört mentünk még a város felett.



 
Az a sziget ott Male. De nézzétek az eget. Milyen szürke. Nagyon aggódtunk, hogy milyen lesz az idő, de szerencsére ezek a fellegek eltűntek. Male-ban pedig hajóra kellett szállni, hogy elvigyenek a szigetünkre. Mi a Meeru Island Resort-ba szálltunk meg. Az út kb 50 perc speedboat-tal. Nagyon kemény :D


i


Arra gondolsz, hogy meghaltál és a mennyben vagy

Emberek, ez amúgy elmesélhetetlen amikor megérkezel a szigetre. És úgy egyébként az egész nyaralás az volt. Nem is tudom hogy meséljem az egészet. Inkább megyek sorba képeken és írom, ami eszembe jut.

Az óceán kristály tiszta és meeeleeeeg. Az a fogod magad és belegyalogolsz és simogat és nem kell megszokni mert kellemesen meleg.


Mivel all inclusive-re fizettünk így a sziget összes bárjában ingyen fogyaszthattunk. Így éppen ahol kedve volt az embernek csak kért egy italt és élvezte a hűsítő árnyékot. A kiszolgálás nagyon udvarias volt és a helyiek nagyon közvetlen emberek. Az összes bár, étterem és épület amúgy pálmafából készült és nem volt padló, csak a hófehér homok. Kivétel a szálláshelyeken.




A nyaralás ára elég sok mindent tartalmazott. Többek közt a kenukat díjmentesen lehetett használni. Annyi feltétel volt, hogy 1 órára lehet elvinni. De ha visszahoztad és másnak nem kellett, akkor vihetted újra... már ha bírtad 1 óra evezés után. :D Nem is olyan könnyű húzni a lapátokat. De 5-6 alkalommal azért eveztünk.



Mi water-villában laktunk. Ami azt jelentette, hogy a házikó a vízen volt, cölöpökön és egy hosszú mólón kellett besétálni. Több ilyen ház van egymás mellett, de úgy vannak kialakítva, hogy ne tudd zavarni a másik házban lakókat. A terasz a tengerre nézett. Jó volt itt szunyókálni, amikor az 5 órás időeltolódás az ember fejébe szállt.

 

Nem volt kit kimenteni, nem volt tömeg. Nagyon élvezetes úgy nyaralni, hogy nincs zsúfoltság.

 


Romantikázáshoz nincs is jobb hely esküszöm nektek.  Az alábbi képen az a kis fehér sátor a sziget házasságkötő "terme". Megzabálod nem? Láttunk is ott esküvőt. Fogalmam nincs mennyi lehet a felára. Amúgy a Valentin napot itt töltöttük a szigeten. A szállodától kaptunk ajándék pezsgőt, de a képeket most nem találom :D :D :D helyette egy kis romantikus kézfogós a második képen.




Amikor nyaralok valahol, akkor szeretem megnézni azt, hogy hogyan is élnek a helyi lakosok. A maldív lakosok bár sokszor luxus körülmények között dolgoznak pl. a szállodákban, de rettentően egyszerű életet élnek. Szegények és szerény házaik vannak. Nálunk azt mondanánk az ilyenre, hogy mély szegénységben élő. De az elmondásuk szerint nem vágynak többre. Ez nekem furcsa volt. 
Az tetszett viszont, hogy a szigetek többsége gyárt valamit és nem improtálnak feleslegesen külföldről. A mi szigetünkön pl volt egy kis bútorüzem, a másikon halat füstöltek, de volt olyan is ahol Coca-cola gyár volt vagy wc papír üzem. Aztán ezeket szétszórják a szigetek között. Okos nem? Saját ipar...
Az idegenvezető elmondta, hogy azért van gond a bevándorlással is - nocsak nocsak - mivel a bangladeshi munkaerő nagyon olcsó. Építkezésen 100-150 dollár/hóért dolgoznak 14 órát is ha kell. És nehezen versenyzik velük a helyi lakosság. Érdekes volt hallgatni mindezt bevándorlóként. De jöjjenek a képek.

Always Coca cola


 Ez valami raktár volt, de nem derült ki, hogy mit raktároztak - szerintem döglött halakat :D


Halfüstölő. Nagyon finom volt. 


 Átlagos utcakép a háttérben egy sárga magánházzal. Kell ennél több ha itt élsz?



Aztán volt olyan is, amikor úgy éreztem, hogy egy Windows háttérben nyaralok a Microsoft jóvoltából. Olyan színek vannak, hogy azt kép és videó nem adja vissza. A naplementét giccsesnek tartom, na de amikor egy ilyet átél az ember, akkor átértékeli a giccs fogalmát.



Búvárkodni nem mentünk, mármint oxigén tartályos merülést nem vállaltunk be. De szabadtüdősen azért úszkáltunk. A zátony élet igen nagy a legkisebb halaktól a cápáig van minden. Mérgező élőlények nem voltak. Se tengeri sün. Az állatok nem jelentenek veszélyt - gondolok itt a cápára -  mivel gazdagak a vizek táplálékban így nem igazán izgulnak az emberek miatt. A cápához annyi utasítást adtak, hogy alapból kerüli az embert így ne közelítsünk, mert elúszik úgy is. De ha "sarokba" szorítjuk, piszkáljuk, esetleg megérintjük támadhat, bár nagyobb az esély, hogy elillan.. Este vadásznak és bár ekkor is kerülik az embert, de azért ne felejtsük el hogy ösztönállatok. A legnagyobb amit láttam kb 1,5 méter volt. Gyönyörűek.








Számolatlan kép és főleg videó készült. De ahogy most újra néztem őket érzem, hogy visszamegyek még, egyszer, valamikor. Vagy ha nem ide, akkor már meg van terv, hogy hova. Nem tudom, hogy ez a kevés kép mennyire tudja átadni azt, milyen is ez a hely valójában. Feltöltött 1000%-osan. Annyi mindenről nem meséltem, de nem érnék a végére. Pedig bejártuk Male-t a fővárost, ami egy 2 km hosszú és 1 km széles sziget. A gyümölcs- és halpiacról sem meséltem. Oh lehet csinálok még egy bejegyzést inkább. :D