68. 1 évben 2 év

Először is Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánok mindenkinek. Remélem nyugalomban és szeretetben telnek az ünnepek. Nálunk minden szép és jó; mondhatnám, hogy tökéletes. Nagyon izgalmas egy kis gyerkőccel az első karácsony.

Közeledik ugyebár 2015 vége és ilyenkor azért jellemző, hogy az ember számot vet az elmúlt 12 hónapról. Én is így tettem magamban és érdekes dologra jutottam. Arra, hogy 1 évbe sikerült 2 évet beletuszkolnom.

Magyarázom!

Elértem végre azt, - amit bár mindig is hirdettem az ismerőseim között, de magam sem éltem meg korábban - hogy a munkát leválasztottam a magánéletemről. Ezt onnan tudom, hogy sikerült véghezvinnem, hogy amikor visszagondolok 2015-re akkor kétféle képen emlékezem rá.

Nem tudatosan választottam ketté a munkát a magánélettől, csak úgy megtörtént. Lehet a baba miatt, ill a feleségem terhessége alatt nem akartam hazavinni a feszültséget... bár ha jobban belegondolok nem igazán vagyok befeszülve a munkámtól. Nézd, nálunk is (takarítók) vannak nehéz napok, de ezek koránt sem olyan igazi stresszt okozó eseményekkel teli munkanapok, mint pl. anno a multinál voltak. Ja, van itt is, hogy besokall az ember, de azért nem dobok le 10 kilót fél év alatt... sőt megint hízok :D

2015 munkában

Ez volt a rosszabbik rész? Nem is tudom... Inkább különös volt. Az év elejére nem is nagyon emlékszem, mivel nem is nagyon történ semmi különös. A második félév is inkább a hangulata miatt maradt meg bennem jobban.

A munkahelyem atmoszférája teljesen megváltozott. 2014-ben elveszítettük az egyik főnökasszonyunkat. Elhunyt. És a veszteség hatása most kezd megérződni odabent a hangulaton.

Az új főnök aki a helyére jött... olyan, amilyen... ne várjátok, hogy rosszat írjak róla. Elvan. Ez a szó talán mindent elmond. A másik főnökasszonyt pedig olyan ritkán látjuk, hogy lassan elfelejtem a nevét is. Jó, persze nem. Pletykák vannak róla, hogy miért nem jár dolgozni, de mivel nem tudom mi az igazság, így nem erősítenék rá (annak ellenére, hogy nem valószínű, hogy itt olvas :D ) a meg nem erősített hírekre.

Szóval úgy állunk, hogy van egy új főnök, aki csak úgy van, van egy régi főnök, aki nincs és van a másik régi főnök, aki pörög az előző kettő helyett és már azt sem tudja hol áll a feje. Nem irigylem. 

Ezt megérezte a csapat is. Nincs kihez fordulni, ha gondod van. Mr. Elvan semmit nem tud; aki nincs bent, az nem tud segíteni, a harmadik pedig túl elfoglalt. Emellett az emberek egy része megszokta, hogy nem csak a munkahelyi, hanem a magánéleti gondokat is megoszthatta odabent a vezetőkkel. Akik erre készen álltak, azok közül egy elhunyt, egy pedig soha nincs bent. :S

A csapat bővül és hullik szét. Rengeteg új munkatárs érkezett, köztük magyarok is, akiknek örülök, mert nagyon kedvesek és tényleg kedvelem őket, valamiből mégis kimaradnak, az összetartozás érzéséből. A közel 100 (hanem több) emberből kb 25-en voltunk a részlegünk karácsonyi ebédén. Ez elképzelhetetlen volt tavaly.

Intézményi szinten is változott a hangulat. Új igazgatót kapott az iskola. Az már most tiszta, hogy elég erősen hisz abban, hogy jobbá tudja tenni a sulit - ami nagyszerű dolog! De! Lehet ebbe most én magyarázok bele csak, de azt érzem, hogy ezt a gyerekek, szülők, tanárok hármastól várja. Igaza is van, de egy iskolát működtetni kell és ha a munkatársak úgy érzik, hogy ők nem férnek bele a csapatba, az a közhangulaton meg is fog látszani... ami előbb utóbb a működésben is. Jön ő, és mondja, hogy mekkora jó, hogy gürizünk, de nekem olyan mintha egy sablon alapján mondaná a mondókáját. Ez a "Tök jól nyomjátok. Nyomjátok ahogy eddig. Mi pedig megváltjuk a világot a gyerekekkel és a tanárokkal, addig amíg hajtotok."

Megjegyzem a gyerekekre rá is férne, hogy komolyabb céljaik legyenek, mint pl almát dobálni az emeleti ablakból, vagy iPad-del ping-pong-ozni.

Nem mondom, hogy helyezze a tanár-diák-szülő trió elé a munkatársakat az igazgató, de ha már azt mondja, hogy egy csapat, akkor az érződjön ki a beszédéből, érezzük, hogy "Igen! Fontosak vagytok ti is basz... a teringettét.!" :) Legyünk egy szinten.

Mindegy... túl lihegem.

Azt hiszem ez így kicsit borúsnak tűnik, de attól jobb volt az év, mint ahogy hangzik. Alapvetően nyugodt volt. Voltak hetek, amikor közeledett az iskolai szünet és a gyerekek nem bírtak magukkal, de ki lehetett bírni. Emeltek egy kicsit a fizetésen, aminek mindig örül az ember. Az iskolát fejlesztik, bővítik, ami jó jele annak, hogy van jövője a sulinak. És ha a sulinak van, akkor a munka miatt sem kell aggódni. Sok új embert ismerhettem meg, ami megint csak jó dolog. És a legjobb, hogy sose volt bent olyan probléma, amit haza vittem volna és otthon rágódtam volna rajta. Ha kérdezik, hogy milyen a munka, mindig azt mondom, hogy nem bánom ha hétfő van.

Szeretem ezt, hogy nem kell görcsölni a munkán és nehezen eresztem ezt az érzést, bár tovább kéne lépnem, de túl kényelmes ez nekem. Anyagilag, fizikailag, szellemileg is kényelmes. Nem látom értelmét egyelőre bolygatni... pedig motoszkál bennem a fejlődés iránti vágy.

2015 magánéletben

Pazar volt. Több, mint amit megérdemlek? Hmm nem is tudom, azt hiszem megérdemeltük a feleségemmel ezt az évet. Sokat és kitartóan dolgoztunk, küzdöttünk azért, hogy ennyire tökéletes évünk legyen.

Elsőnek ugye azzal indult az év, hogy jön a baba. Ez már elég jól megalapozta a hangulatot. Merem állítani, ha semmi más nem történik, akkor is 10/10-es évnek értékeltem volna 2015-öt emiatt.

Utána eltöltöttük az álom nyaralásunkat, amiről a korábbi bejegyzések közt is olvashattok. 47-es poszt ha minden igaz.

Lenyomtunk egy költözést. Ami azért nem volt olyan durva, mert a szomszéd házba költöztünk. Tágasabb, melegebb, szárazabb házba. Jelentem belaktuk és nagyon élvezzük. Meg merem kockáztatni, hogy ha nem lennének ennyire irreálisan magas ingatlan árak, akkor még egy ajánlatot is tennénk rá a tulajnak. DE! Mai árfolyamon számolva eszem ágában sincs kb 128 000 000 Ft-ot (alsó hangon) kifizetni egy házra. Ez nem normális dolog. Akkor inkább spórolok a nyugdíjas évekre egy megtakarítási számlán és majd elköltözök Dél-Európába egyszer. :)

Aztán volt egy hazalátogatás, ami szintén jól sikerült. Azt is megírtam az 57-58-as posztokban.

Szeptemberben megszületett életünk értelme, Rómeó. Hihetetlen, hogy alig múlt 3 hónapos a kicsi, de nekem a világ legtermészetesebb dolga, hogy ő van nekünk, mintha évek óta lenne egy babánk. Tudom ez olyan furcsán hangzik, de mindig mondták, hogy meg kell szokni a jelenlétét, meg a szülőknek is alkalmazkodni kell az új helyzethez, felborul a napirend, stb. Nekünk ezzel nem volt gond. Rómeó sír ha éhes és ennyi. Este kilenctől reggel 5-ig alszik, utána eszik és alszik tovább. Azt hiszem azért ilyen nyugis, mert mi is azok vagyunk. Megmondom őszintén nem erre számítottam. Azt hittem sokkal nehezebben fogok alkalmazkodni, de végül ment minden magától.

Hobbit is cseréltem. Eladtam a Playstation 4-et, mert nem láttam értelmét egy kis gyerek mellett annak, hogy tv előtt ülve szörnyeket gyilkoljak, vagy lövöldözzek ... talán még az autóverseny... de jobb lesz az is a szőnyegen a gyerekkel.

Vettem viszont egy fényképezőgépet és elkezdtem fotózással foglalkozni. Erősen tanulási fázisban vagyok. A 66-os posztban említést is teszek a fotós Facebook-os oldalamról.

Szerettem volna pár negatív dolgot is rakni az írásba, hogy kicsit kontrasztosabb legyen, de nem igazán maradt meg bennem semmi negatív. Volt olyan, hogy rossz üzemanyagot tankoltam, de ez sem tölt el rossz emlékkel - persze bosszantott - de azon kívül hogy pár fontom bánta igazából semmi rossz nem történt.

Nemrég koccantam, ezt még nem is meséltem. Semmi komoly nem volt. Gyakorlatilag nekigurultam az előttem állónak. Még horpadás sem történt, csak festéket cseréltünk. Bár most kicsit megugrik a biztosítás, de letojom, a lényeg, hogy 14 év alatt ennyi volt az összes hibám amióta vezetek - és ez statisztikailag várható volt már :) - és nem pedig 150-el repültem el egy árokparton. A gyerekem, a feleségem nem ült a kocsiban, se nekem, se a másik autó sofőrjének nem lett baja. Ez számít, nem pedig az pár font plusz havonta, amibe a biztosítás fog kerülni.

Bízok benne, ha visszanéztek a évetekre akkor elégedettség tölt el majd benneteket is, mint engem. Jó kis év volt, nagyon várom 2016-ot is. Úgy érzem készen állok a kihívásokra, amiket tartogat és remélem nem lep meg hátulról valami bizarr húzással.

Ezúton kívánnék nektek nagyon boldog, sikeres és egészségben gazdag új esztendőt!

67. A karácsony 4 módja - poszt a határátkelő blognak

Mint az említettem a 66. posztban egy karácsonyos írással készültem, de mivel azt elsősorban a Határátkelő blog oldalára szántam, így szerettem volna megvárni, amíg ott megjelenik.
De ha esetleg valaki nem olvasta volna ott, akkor itt most megteheti.

Óh Anglia, miattad minden karácsony más lett!

Nem tudom kedves határátkelők, hogy ti hogy viszonyultok a karácsonyhoz, de én minden évben máshogy viszonyulok, legalább is az elmúlt 4 (pontosabban 3, mert a 4. most jön) években így történt. Az igaz, hogy mindegyikben közös, hogy nagyon élveztem őket. Tagadhatatlan, hogy rajongok a karácsonyért és nem a marketing gépezet által gerjesztett hype miatt, hanem egyszerűen csak szeretem; így nevelkedtem.

A történetemhez hozzá tartozik, hogy mielőtt Angliába költöztünk a feleségemmel a karácsony igazi családi esemény volt. Pontosabban nem csak a karácsony, mert mindig megragadta a család az alkalmat, hogy valamilyen oknál fogva összejöjjünk. Ahogy teltek az évek és sajnos meghalt egy-egy családtag a nagy csapat egyre kisebb lett, de sosem fogyott el. Bennünket legtöbbször elkerültek a mások által mesélt nyomasztó ajándékozós hajcihők. Voltak ajándékozás persze, de nem az volt a lényeg, hogy „Jaj Marika drágábbat vett. Jaj Pistikém már van ilyenem…stb”. Igazából az számított, hogy együtt lakomázzunk és nevessünk. Nem mondom, hogy néha nem voltak viták, de sosem azok a parázsló szájkaratézások amik később elhidegítették volna a rokonokat egymástól, hanem csak viták, hangos „megbeszélések”, amik a végén mindig megoldódtak. 

Amikor elköltöztünk Angliába 4 éve, akkor éppen a nyár kezdődött. Marhára nem agyaltunk még a karácsonyon a feleségemmel. Annak is örültünk, hogy tudtunk angolul egy kávét kérni. Tudjátok határátkelők az időszak, amikor tátott szájjal és tágra nyílt szemekkel keringsz Dél-Anglia egyik városában és gyakorlatilag mindenért ugrálva örülsz. Nézd, piros telefonfülke! Nézd emeletes busz! Stb.

Aztán szép lassan belerázódtunk az új életünkbe és közben közeledett az év vége. Akkor még egy magyar párral és a kisfiúkkal laktunk együtt. Nehezen indult, de jó kapcsolat lett belőle. De rá kellett döbbennem, hogy végül is egy idegen családdal fogjuk a karácsonyt tölteni, az otthoniak pedig 2000 km-re lesznek. Könnyen meg is született az ötlet, hogy menjünk haza az ünnepekre, de csavarjunk a dolgon – menjünk titokban. Persze az egész akkor jutott eszünkbe, amikor a repülőjegyek már tényleg az egekben jártak, így úgy döntöttünk, hogy buszozunk. A buszozással kapcsolatosan csak annyit, hogy többet soha, de a bőrönd súlya miatt nem kell aggódni. És mivel nem kellett aggódni, így jó tele is vásároltuk meglepetésekkel. Nem tagadom élveztem, hogy végre megengedhettem, hogy kedvemre költsek ajándékokra, bár sosem volt jelentősége a családban ennek. De a szele megcsapott.

Egy kis lurkó már nagyon izgatott

Elmesélhetetlen. Talán ez a legjobb szó. Látni és főleg érezni az otthoniakon, hogy az az igazi ajándék, hogy titokban leutaztunk 2000 km-t, hogy lássuk őket, hogy lássanak bennünket. Volt sírás, mármint örömkönnyek. Párom anyukájához mentünk először (ő már velünk él Angliában), aztán anyukámhoz és nagyon vicces volt, hogy mindenki mekkora titkolózásba kezdett, csak hogy a meglepetés mindenkinek nagy legyen. Felejthetetlen volt. Ez a karácsony megtanított arra, hogy 2000 km semmi, ha az ember örömet akar okozni.

A következő karácsonyt az Angliában élő unokatestvérem bolondította meg. Kitalálta, hogy ideje a bakancslistára újabb pipát rakni. Karácsony egy meleg szigeten, a tengerparton. Ki ne játszott volna már e a gondolattal?  Az érvei kikezdhetetlenek voltak. Annyiból megvan, mint a hazaút és az ajándékok (ami éppen igaz, mert sok pénzt szoktunk otthon is költeni), egyszer élünk és különben is, na.

Elutaztunk Fuerteventura-ra, ami a Kanári-szigetek egyik szigete. Áááá nagyon jó volt. Meleg volt és kevés turistával találkoztunk. Pár német ajkú nyugdíjas lődörgött a szállodában. Nem bonyolítottuk túl, kerestünk egy 3 csillagos, de szép és jó szállodát. All-inclusive-re fizettünk be, aminek mondjuk pont 5kg plusz lett a vége, mert hát a magyar ember legalább a repülőjegy árát leeszi nem? Eszméletlen jó a spanyol kaja. Igaz, hogy szeretem a húsleves, pörkölt, töltött káposzta szentháromságát diós bejglivel és tojáslikőrrel letekerni, de azért a változatosság is jól esik, meg egy waikiki koktél a tengerparton. A félsivatagos táj elvarázsolja az embert. Sikerült egy homokviharba is belekeverednünk. Mit mondjak? Merőben más, mint a hóvihar az biztos. Nem felejtem az apró homokszemek mintha kis borotvapengeként csapódtak volna a bőrömnek. Jaj.

  

Tájidegen karácsonyfa

Az egész nyaralós karácsonyt azzal koronáztuk meg, hogy befizettünk egy tengeralattjárós túrára. Na nem egy Ohio-osztályú tengeralattjáróra kell gondolni Trident rakétákkal megpakolva, csak egy 10 méter mélységbe merülő hajóra. Bakancslista pipa volt ez is. 

Ki lehetett bírni a meleg karácsonyt is

A kanári-szigeteki karácsony megtanított arra, hogy a hagyományok és megszokott dolgok mellett az újdonságok is fontosak. Megtanultam, hogy bár jó a családdal karácsonyozni, de ha lehetőség van rá, hogy az ember egy kicsit is élvezze az életét, akkor meg kell ragadni. Az emberek, akiknek igazán fontos vagy nem fogják neked ezt felróni.

Az angliai élet 3. éve elhozta végre azt, hogy a karácsonyt Angliába töltsük. Abban az évben nagyon lázba hozott bennünket, hogy az angolok gyakorlatilag novembertől teljes gőzzel karácsonyi hangulatban nyomulnak. Ezt nem lehet kikerülni. Aki ezt fenntartásokkal kezeli jobb ha lefagyasztja magát az újév elejéig. Az üzletek és az utcák, a tv, a rádió, de még maguk az emberek is ezt fújják. Ez magával húz, főleg ha szereted az ünnepeket. 

A párom anyukája ekkor már velünk élt itt kint és a párom úgy érezte, hogy úgy lenne igazságos, ha az én anyukám is velünk töltené a karácsonyt. Így hát kireptettük őt hozzánk és vele együtt jött az anyósom tesója is. Nagyon kellemes napokat töltöttünk együtt. Nem részletezem nektek. Nem hiszem, hogy sokkal különb dolgokat műveltünk volna, mint mások, akik szintén kiutaztatják a szülőket karácsonyra. Volt Londonba látogatás, étterem, vásárlások, séták stb. Viszont nem csak emiatt volt emlékezetes a karácsony. Ekkor döntöttük el, hogy elutazunk a Maldív-szigetekre februárban. Nagy volt a nyomás rajtunk 2014-ben mivel kisbabát szerettünk volna, de nem akart összejönni. Aztán úgy döntöttünk, hogy kell egy nagy pihenés, de egy igazán nagyon nagy, amikor mindent eleresztünk és pihen a testünk és a lelkünk is. Végül az összeget, amit a diákhitel kifizetésére gyűjtöttünk betoltuk a nyaralásba. Nem bántuk meg, hogy nem a hitelt fizettük ki, de ezt ki is fejtettem már korábban. Ez a karácsony megtanított arra, hogy szabad nagyot álmodni és szabad az eredményeinket ünnepelni. Szabad lelkiismeret-furdalás nélkül lazítani. Szabad a szabad szót egymás után ennyiszer leírni.

  

A 2015-ös karácsony. Mit is mondhatnék nektek, hiszen még előtte vagyunk. De a párom és én most mindennél izgatottabbak vagyunk. Szeptemberben megszületett a kisfiunk. Nem, nem a Maldív-szigeteken jött össze, a babáról akkor már tudtunk. Dupla öröm volt úgy utazni. Azt hiszem akkor fogant a drága, amikor már tudtuk, hogy megyünk és hát megünnepeltük… 

Tudom, hogy a kisfiam nem igazán fogja még majd fel, hogy mi történik, de mi tudni fogjuk, hogy most már igazi családként ünnepelünk. Még nem nagy a felelőség, mert csak az elkövetkező évek feladata lesz megtanítani a kicsinek, hogy számunkra mit jelent a karácsony. És tudom, hogy mindenkinek mást jelent, így azt is el kell majd mondanom, hogy ezt tartsa tiszteletben.

Azt hiszem ez a karácsony most mindennél meghittebb lesz. Távol lesznek a rokonok és nem fog vonzani a tengerpart, a tengeralattjárózás, stb. Csak a feleségemet és a kisfiamat akarom magam mellett tudni, amikor a fára akasztom az utolsó díszeket, vagy amikor elindítok egy klasszikus karácsonyi zenét. Nem érdekel mi lesz a főfogás, nem izgat semmilyen ajándék, nem foglalkoztat az égvilágon semmi, csak az, hogy lássam őket, hogy boldogok. Az elkövetkező évek pedig biztos, hogy további izgalmakat tartogatnak. Szerettem a régi karácsonyokat, de ezek az új karácsonyi élmények is a kedvemre valóak. Nagyon is. Jó érzés lesz majd a kisfiam szemébe nézni az ünnepi illattal keveredő szobában. Igazán jó gyerek. Szavunk sem lehet, mert karácsonyra már megkaptuk az ajándékunkat szeptemberben egy kis angyal formájában. Tudom, hogy ez az idei karácsony fogja bebizonyítani nekem, hogy nem véletlenül hívják  a szeretet ünnepének. 

66. Posztocska

Sziasztok. Na most az az igazság, hogy ez nem is egy rendes poszt tőlem, hanem csak egy posztocska. Pontosabban egy kis reklámféleség.

 

Van egy írásom bekészítve, de mivel az a hataratkelo.blog.hu számára készült így nem szeretném előbb megjelentetni, mint a HÁ oldala. A téma mi más lenne, mint a karácsony, illetve pontosabban 4 karácsony egy írásba gyúrva. Olvassatok sokat a Határátkelőn és hamarosan biztos szembe jön veletek az írás és addig is érdekes posztokkal találkozhattok ott.

65. Anyakönyv Angliában - mi így csináltuk

Hello, hello. Itt vagyok csak hát új apuka révén bizonyos dolgokat háttérbe szorítok mostanában. De hoztam nektek egy kis infót; tapasztalatot szereztünk anyakönyveztetés terén.

Az első és talán legfontosabb dolog, hogy időpontot kell foglalni Magyarország Nagykövetségén Londonban - persze csak akkor, ha Angliában élsz :D Nekem Kuala Lumpurból nehogy ide foglaljatok.

Legjobb esetben a szülők tudják, hogy mikorra várható a baba. Erre rá olyan egy vagy másfél hónappal számolva már le lehet, vagyis inkább érdemes foglalni az időpontot. Azért fontos, hogy már a várandósság közepe felé megtegye ezt az ember, mert rengeteg időt spórolhat magának és egyébként sem a gyors ügyintézés ugrik be az embernek a nagykövetségről - bár erről még lesz megjegyzésem lejebb.

Kérlek benneteket, hogy a babona baromságokat adjátok fel. Nekünk is mondták, hogy "jaj de hát még meg sincs a baba és időpontot foglaltattok.. cö cö cö, nem jó ómen" És? Ha bekövetkezne a legrosszabb amire leendő szülő számíthat... akkor abban az esetben töröltetem az időpontot, de nem hiszem, hogy egy nagykövetségi időpont rossz ómen lenne. 

Így azt mondom, hogy jegyeztessétek be az időpontot anyakönyveztetésre ÉS ha már úgy is ezt teszitek, akkor azzal a lendülettel jegyeztessetek egy másik időpontot is az útlevél elintézésének is. A mi esetünkben az időpontok azonos napon egymást követően voltak. 9:30 és 10:00. Ezt simán lehet kérni.

 A következő lépés "egyszerű". Megszületik a baba. Nekünk azt mondták, hogy a születés napjától számítva 6 hetünk van, hogy a babát regisztráltassuk Angliában. Ezt érdemes felírni, vagy emlékeztetőt készíteni, mert az első 6 hétben elhihetitek nem ezen fog járni az agyatok. Egyébként már a kórházban rá lehet kérdezni, hogy hol tudjátok ezt a regisztrációt megcsináltatni.

A regisztráció ingyenes. Természetesen a Register Office-szal is érdemes felvenni a kapcsolatot már a baba 1 hetes korában. A hitelesített másolatokért tőlünk 5 font/db árat kértek (vagy 4 fontot? fene emlékszik). Érdemes 3-4-et kérni. A babát nem kötelező magatokkal vinni. A papírt amit a kórház ad, azt viszont igen. 

Az egész 15 percig tartott. Felvették a baba és a mi adatainkat. Ez ugyebár az angol nyelvű anyakönyvi kivonat. Figyelem! Ettől nem lesz angol a gyereketek, nem lesz angol állampolgár (hacsak nem állnak fenn a megfelelő körülmények). Ez egy anyakönyvi kivonat, amit angolul írtak. Aztán már csak ki kell várni, hogy tudjatok menni Magyarország Nagykövetségére.

Pár dolog a nagykövetségi ügyintézéssel kapcsolatban. Kelleni fog egy fotó (pontosabban 2 darab az útlevélhez) a piciről és nem olyan, amin épp pelust cserél apa, vagy az első cicizések utáni pillanatok vannak lefotózva. Igazolvány kép kell. Vannak előírások, hogy milyennek kell lennie. A baba szerepelhet rajta csak. Nem viselhet fehér ruházatot. A háttérnek homogénnek és világosnak kell lennie. A szemeknek nyitva kell lenniük, nem mosolyoghat a baba és a füleknek valamint az állnak látszódnia kell. Hajpánt, sapka, akármi a fejen felejtős. De ez le van írva valahol az igénylésben. Ha rám hallgattok, akkor ezt úgy csináljátok, hogy rendes fényképezőgéppel (nem mobillal, bár ha elég jó a felbontása...), aminek nem kell feltétlen profinak lennie - de kézi gép - készítetek fotót. Annyit kattintotok amennyit akartok és/vagy meg nincs a kívánt kép. Utána ezt feltöltitek egy olyan oldalra, ahol elkészítik nektek belőle az igazolvány méretet és kipostázzák nektek (a tipikus 4 db-os igazolványképet). Azt az utat is választhatjátok, hogy beültök egy fotó gépbe, aztán szenvedtek a beállítással meg, hogy apa/anya ne legyen a képen, vagy jó pénzért elmentek profihoz és elköltötök egy kis pénzt. Rátok bízom.

Aztán le lehet tölteni előre a dokumentációt és szépen elkezdeni kitölteni. NE felejtsétek el, hogy magyarul kell mindent beírni és kék tollal. Ez amúgy nem is olyan egyszerű, mivel ha már egy ideje kint élsz, akkor lehet belefutsz, hogy United Kingdom-ot írsz Egyesült Királyság helyett, vagy éppen az angol sorrendű aláírásodat veted papírra. De pl. mi abba futottunk bele, hogy a dokumentáció első oldalán kérik a család és egyéb neveket, családi állapotot. Na ide a baba adatai kellenek. Oké! Ez egyértelműnek tűnik, de mivel felnőtt is kérheti az anyaköveztetését így a doksi külalakja és megfogalmazása is kicsit furcsa és elsőre azt hiheti az ember, hogy a szülők adatait kérik először. Mindegy... látni kéne miről beszélek. 

Az ügyintézés maga nem nagy kunszt. Bementünk a 9:30-as időpontra, ami egyébkét hétköznap az ügyféliroda nyitásának időpontja is. Be is hívtak rögtön és azonnal kiderült, hogy itt-ott bizony sza... rosszul van kitöltve a papír. Az ügyintéző úr viszont nagyon segítőkész és türelmes volt. Gondolom az évek és rutin. :D Adott új doksit és lépésről lépésre átvettük, hogy hol és mit szeretne látni ahhoz, hogy sikerrel végigvigyük az ügyet. 10-ből 8-9 esetben mindig vétenek hibát az emberek - mondta. Rendkívül kedves volt. Megbeszéltük, hogy milyen kár, hogy ennyire sok adatot kérnek és azon is nevettünk, hogy sokkal jobban rááll már az ember keze az angol aláírásra. Aztán áttértünk az útlevél igénylésre is. Nem kellett kimenni és megvárni a 10:00-ás időpontot, nem kellett másik ügyintézőhöz ülni. Komolyan mondom, hogy az ügyintézés gyakorlatilag lement 20 perc alatt és nem lett idegbeteg az ember. Megjegyzés: ide sem kell vinni a babát magatokkal ha nem akarjátok.

Aztán felettük az egyik legfontosabb kérdést. Mennyi idő mindez? Mert hát az utóbbi időkben azt is lehetett hallani, hogy akár egy év is lehet. Az ügyintéző úr azt mondta, hogy nem tud pontos időpontot mondani. Az anyakönyv valószínűleg év elején érkezik meg Magyarországra édesanyám lakcímére (azt nem tudom miért nem postázzák ki angol címre). Az útlevél esélyes, hogy karácsony előtt megérkezik az angliai címünkre. Ne kérdezzétek, hogy miért jön ide az egyik, oda a másik. Így sikerült intézni és így is boldogok vagyunk. :D :D :D

FONTOS! Az ügyintéző azt mondta, hogy megszűnik a kártyás fizetés lehetősége a nagykövetségen. Nem kérdeztem meg, hogy átmeneti e ez, vagy végleges. Ha mennetek kell bármilyen ügyben azt hiszem előtte érdemes megérdeklődni ezt, illetve ha csak kp-val lehet fizetni, akkor vigyétek a pontos összeget magatokkal.

Nem a világ legnagyobb ügye ezt az egészet elintézni, szóval bátran fogjatok bele, csak időben kezdjétek el. Nagyon kellemesen csalódtam az ügyintézésben. Fenntartásaim voltak, de szerencsére semmi negatívat nem tudok mondani (most) a nagykövetségi dolgokra. Talán akkor lettem volna bajban, ha más én sem tudok kártyával fizetni. A mi napunk volt az utolsó nap, hogy erre lehetőség van.

64. My name is Rudi. Túró Rudi

Aki külföldön élő magyarok írásait, beszámolóit olvasgatja az előbb utóbb bele fog futni a Túró Rudi felemlegetésébe. Vagy azt olvashatja, hogy mennyire hiányzik vagy épp annak öröméről, hogy külföldön tudott vásárolni belőle valaki vagy egyéb formában megemlítik... de valahogy előjön a téma. De mire ez a nagy felhajtás? Tényleg van létjogosultsága szerepelnie a Rudinak a "A dolgok amik hiányoznak otthonról" listán? Az én véleményemet az egészről lentebb olvashatjátok.

Van egy réteg, aki keményvonalas Rudi zabáló. Nekik a Rudi nem egy élelmiszer ipari termék, nem egy édesség... hanem egy szenvedély, egy vallás. Egy Rudi mind felett. Nem egy nagy durranás ha az összetevőket nézzük, mert zsírszegény tehéntúrót (42%), kakaós étbevonó-masszát (36%), cukrot, vajat, módosított kukoricakeményítőt, természetes citromaromát és némi  tartósítószert tartalmaz. Ebből is látható, hogy a Rudizmust (a Rudi utáni sóvárgást) nem az ízvilág okozza feltétlen.

Én érdemben a 80-as 90-es évekről tudok nyilatkozni, nem mellesleg akkor tájt volt csúcson a Rudi is. Akkor voltam gyerek. Aki szintén ekkor űzte a gyerekipart az tudja, hogy gyerekkorunk édességei közt a Rudi über magasan vezetett. Akkor még a nyugati édességek csak épp kezdtek bekúszni a köztudatba. A Rudi régebbi csomagolásai még papírvékonyak voltak.

Emlékszem, hogy 105. számú ABC-ben hogy "izzadtak" a Rudik a hűtőpolcon. A papír elázott rajtuk, de mindenki magasról tett rá. Letéptük és toltuk is a képünkbe az instant boldogság bombát. A legtöbb gyereket ha megkérdezték volna hogy mennyi Rudit bírna megenni a válasz tuti az lett volna, hogy bármennyit és még eggyel többet. Szóval arra akarok kilyukadni hogy van egy olyan generáció, aki szívesen emlékszik vissza erre az időkre. Azok a fiúk és lányok akik, dühöngtek mert Antal József halála miatt sosem tudták meg mi lett a vasárnapi Walt Disney bemutatja című műsor keretein belül vetít Kacsa mesék vége. Pedig Dagobert bácsi egy asztalon ugrálva kiabálta, hogy: "Egy tengeri szörny felfalta a fagylaltomat!" -  Házi feladat: keressetek rá a Youtube-on és a Wikipediában. 

Na azok a gyerekek, most kb valahol a 30-as éveikben járnak vagy meglehet, hogy épp a 20-asokat tapossák még csak. Az a korosztály, akik talán a legtöbben lehetnek külföldön. Ezt nem tudom pontosan, de ha abból indulok ki, hogy körülöttem is szinte minden magyar ismerős 30+ éves akkor lehet még igazam is van.

Úgy gondolom hogy amikor valakit amiatt kritizálnak mert azt meri írni, mondani hogy hiányzik neki a Rudi külföldön, akkor nem más történik mint két különböző generáció világlátása, szemléletmódja, véleménye, ízlésvilága ütközik. A Túró Rudi Magyarország és a magyarság interkontinentális rakétái, ami a külhoni magyar szíveket bombázza rendületlenül.

Mert mi történik akkor, amikor Rudihoz jutsz külföldön?

Kapsz egy kis szelet hazait, ami megmozgatja a tudatalattidat. A eltárolt régi, szép gyerekkori emlékek a felszínre törnek - még ha azokat nem is vizionálod pontosan magad előtt - emellett boldogság hormonok szabadulnak fel a szervezetben a csoki miatt. Gyakorlatilag egy olyan életérzés lesz rajtad úrrá, ami a gyerekkorra vezethető vissza. :) Ezt otthon is átélte az ember csak nem annyira intenzíven, mint külhonban. De ha külföldön élsz és még honvágyad is van akkor az élmény felfokozódik. Ahhoz lehetne hasonlítani amikor egy rég elveszettnek hitt fotót újra meglátsz.

Tisztán emlékszem, hogy amikor nagymamámnál töltöttem a nyarat és jött értem anyukám, akkor sokszor hozott Rudit. Hozott ő más édességet is, de a Rudira emlékszem a legjobban. Nem csak anyát vártam, hogy megérkezzen végre, hanem a Rudit is :) Nálam egyértelműen a gyerekkor emlékével és anyukámmal összeköthető érzés a Rudi evés. Aztán persze van, aki simán édességfüggő és a Rudi a kedvence és maga a megzabálása okoz örömöt.

A középsuliban az első osztálykirándulás emléke is erősen él bennem. A srácokkal vettünk pár Rudit és megmagyaráztuk a csajoknak, hogy az nem úgy finom ha lerágják a csokit, hanem ha leszopogatják róla... na gondolhatjátok a fejünket, amikor a csajok nekiláttak... mondjuk a fele úgy is tudta mire megy ki a játék. :)

Szóval! Hogy választ is adjak a saját kérdésemre: igen, van helye a Rudinak azon a bizonyos "A dolgok amik hiányoznak otthonról" listán. Ha Rudi sóvárgásról olvasol vagy hallasz, akkor most már legalább sejtheted mi áll a háttérben. Rudi nem játék pár 100 vagy 1000 vagy 100000 embernek :D

És akkor most pár száraz tény a Túró Rudiról:

Ha mi forgattuk volna Terminátort, akkor most nem a "Visszatérek" lenne szállóige Arnoldtól, hanem a "Rudit eszek".

Linda a sorozatban, amikor kilépett a papucsából a Rudi evés miatt tudott magasat rúgni.

A 4-es metró alagútját igazából egy gigantikus Rudinak készítették.

Mr. Bond. Túró Rudolfként mutatkozott volna be eredetileg.

Ha Rudi helyett lőszert gyártottunk volna, akkor ma szuperhatalom lennénk.

A Nasa szakemberei szerint a földönkívüliek a Rudi miatt veszik fel majd a kapcsolatot az emberiséggel.

Ha valaki a Ruditól hízik el, akkor nem érdekli az alakja... boldog ember.

A keresztes lovagok a Rudit kutatták a szent földön, csak éppen szent grálnak nevezték.

Einstein a relativitás elméletét egy Rudi papírról másolta.

A Nap kering a Rudi körül.

Atlantisz elsüllyedt, mert a lakói nem ettek Rudit.

A Föld és a Hold közötti távolság épp elég ok arra, hogy Rudit egyél.

A boldogság alapmértékegysége: 1 rudi.

A szabadkőművesek legnagyobb titka vélhetően a Rudi receptje. 

Társadalom tudósok szerint a 2030-ra a világbékét a Túró Rudi evés fogja elhozni.

A Rudi gyorsabb a fénynél.

A Rudi már győzte le Chuck Norrist.

A legtöbb magyar képes a szájával megfékezni egy felé száguldó Rudit.

És végül:

A legendák szerint a következő gyerek, aki a Rudit kapja jeléül az óvodában Magyarország királya lesz.

63. A "szegény gazdag" fogalma

Mint tudjátok, időnként hírt adok a gazdag gyerekek világáról. A mai poszt is ilyen lesz, viszont most megismertetem veletek a "szegény gazdag" fogalmát. Lehet nem is ismeretlen számotokra. De! Ne szaladjunk előre, addig bemelegítésként hoztam pár történetet, hogy a gazdag gyerekek, hogyan töltötték a nyarat.

 

Elmondható, hogy a leggyakoribb nyári pihenés a családi, baráti és/vagy bérelt yacht-on henyélés. A család elhúz az  óceánok szigetvilágába és a srácok (értem ez alatt nem csak a fiúkat hanem a lányokat is) egész nap süttetik a hasukat a fedélzeten. A beszélgetések a suliban általában a körül forogtak a héten, hogy ki, hol és mekkora yacht-on henyélt. Van, aki elrepül az adott helyre és helyben bérel a család "csónakot", van pedig aki elcsorog az óceánon a kiszemelt szigetig. Ha jól fülelek, most a Bahama-szigetek volt a sláger. Ezek a beszélgetések igazából már most olyanok, mint amikor az üzletemberek összemérik a farkukat az üzleti világban. Ki engedhet(ett) meg többet magának?

(a képek illusztrációk, a srácok képeit bár megszerezhetném, de nem szívesen használnám)

A másik top lazulás a fesztivál látogatás volt - bár erről csak a 17+os srácok dumálnak. De, amíg mi "halandók" a fesztiválozást úgy képzeljük, hogy a legjobb esetben az első sorban préselődünk a színpad előtti kerítésnek és üvöltünk a bandánknak, addig a srácoknál alap, hogy VIP részlegben buliznak, felmennek a stage szélére és oldalról élvezik a banda mellől a bulit. Sőt! Bár ez pletyka a suliban, de elképzelhetőnek tartom, hogy igaz... van olyan srác is, aki a fellépés után a kedvenc fellépőjével együtt utazva ment a következő helyszínre; pontosabban az énekese turnéján volt végig. Ott azé' már vannak kapcsolatok nemde? :D Az igazság az, hogy mondanám, hogy irigy vagyok, de ez nem igaz. Nem sajnálom tőlük a bulit, mert én is ezt tenném és így mennék koncertre ha tehetném. De nem tehetem, ezt sajnálom csak. :) Szóval a srác állítólag prezentált is képeket az együtt utazásról. Egy valami érdekelne még -  de nem sikerült kiderítenem -, hogy ki franc volt a sztár - ha egyáltalán sztár volt. Az is lehet valaki olyan volt, minta a falunapi Guszti, aki amúgy kántor is, de lagzit is vállal. :D Direktbe nem kérdezhetek rá, mert az már személyes jellegű kérdés, azt pedig a suli szabályai nem engedik, hogy bizalmaskodjak a srácokkal. - Úgy is kiderítem valahogy ;)

A fiú, aki a cápákkal úszott, de unta... Ezt a történetet ma halottam, amikor a srácok dumáltak. A lényeg, hogy ketreccel merültek (cage diving az az nem?) és cápa etetés volt. A többiek faggatták, hogy félt e, meg hogy mekkorák voltak a halak, stb. Mesélt is szépen, de végül felkelt és mondta, hogy bár jó volt, de alig várta, hogy felmenjenek, mert unta, amiért olyan mintha akváriumba lettek volna... Kérdem én! Milyen magasan van ennek a gyereknek az ingerküszöbe? Mi kell ahhoz, hogy adrenalin termelődjön a szervezetében? :D Eltudjátok képzelni, hogy a cápaetetés unalmas? Még videón nézve is fo... feláll a szőr a karomon. Talán ketrec nélkül... úgy lehet izgalmasabb lett volna édes ecsém!

Az a baj, hogy lekéstem az igazán jó történetekről, mert a sulikezdés után nemsokkal két hét szülési szabadságon voltam én is. Fülelni fogok még és gyűjtök pár történetet egy következő poszthoz, de térjünk a lényegre.

Az 2015-ös év során észrevettem, hogy a gyerekek között elég durva hierarchia uralkodik. Nem az erősebb kutya b... féle, szóval nem fizikai, hanem anyagi; hmm végül is akkor is a kutyásat mondják... Pont mint az életben, ahonnan jönnek. Hogy is fogalmazzak? Nem mindenki "keveredik" mindenkivel. 

Hozzánk "halandókhoz képest" a gyerekek 99,8%-a atom gazdag. Azért nem 100% mert pl van ösztöndíjas srác is és van pl pedagógus gyerek is... és bár nem tudom, hogy mennyit keres egy tanár nálunk, de szerintem a srácai kedvezménnyel tanulnak. Nem tudom ezt pontosan, úgyhogy nem is folyok bele.

Ami érdekes, hogy viszont egymáshoz képest már más a helyzete a srácoknak. Mert pl van olyan gyerek, akiért magángép jön tanév végén és úgy repül haza Oroszországba, Svájcba, stb. Van, olyan is, akinek saját sofőrje van és a családi Bentley-n a családnév a rendszám. Van, aki hercegi családba született és van, akinek az apja politikus. Ők általában a csúcson vannak. Hozzájuk képest azok a srácok, akiket apu hoz be Land Rover-rel, vagy az Audi R8-cal mert bejárósak és a suli végeztével "érettségire" mondjuk kapnak egy M3-as BMW-t ... na ők szegényeknek számítanak a többiekhez képest. Ők a "szegény gazdagok". Vagy azok a srácok, akik az új Macbook  Pro-t zsebpénzből veszik nem gyakran szívják együtt a levegőt azokkal, akik mondjuk karácsonyra vagy szülinapra kapják. Mennyi most egy 15"-os? 2000 font kb? A John Lewis-ba a retina display-es ennyi azt hiszem. 

 

Nagyjából érzitek a különbséget? Gazdagok ők hozzánk képest, csak egymáshoz mérten jönnek ki a különbségek igazán. A étkezdébe vagy órák közti szünetben ez szépen nyomon is követhető. Úgy vettem észre minél több a lé, annál kisebb a társaság. Akik pl hármasával járnak... hát ott a családban már komoly lóvék mozoghatnak :D :D De a legdurvább az egyedül mászkálók. Persze van úgy, hogy úgy adja ki a gép, hogy valamilyen oknál fogva nincs közelbe a haver és egyedül siet az órára a srác viszont nem róla beszélek most.

A mi házunkban volt egy fiú, aki egy olasz bankárnak vagy minek volt a fia. A férfi elég komoly tényező az európai bankszektorba és üzleti életben. Na az ő fia nem beszélt senkivel, nem nézett senkire, nem köszönt senkinek, max néha eldicsekedett az apja érdemeivel... akkor is ha nem kérdezték a többiek. A tanáraival állt szóba csak leginkább. Amikor megszólalt, akkor nagyon kimért stílusban tette. Az egyenruháját szabó szabta rá és nem ritkán sofőr vitte el enni étterembe, mert a menzát nem bírta. Nem igazán mászkált senkivel. Nem nálunk fejezte be a sulit, mert elég szegényesnek tartotta a helyet. Egy ideig ő volt az über alfa gazdag nálunk, de csak még egy orosz olajmágnás fia nem jött hozzánk tanulni. Bár.. van egy gyanús amerikai srác... neki Obama elnökkel is van fotója... és hogy is fogalmazzak, nem valami formális eseményen készült, hanem inkább ilyen kerti partí feelinges kép. Bár lehet ott inkább hatalom van a családban nem giga money.

 

És hát persze vannak, azok a gyerekek is, akik lehet sokkal gazdagabbak, mint sem azt gondolják a többiek, csak egyszerűen van szívük és kedvelik a társaikat és nem a lóvéval kérkednek. Mert hát az arab országokból érkező srácok sem éheznek odahaza szerintem.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy bár van a srácok között sznob, posh és majesty (pl akik hercegi vérvonalhoz kötődnek) mégsem tudom őket elítélni. Nem tudsz rájuk, irigykedni vagy haragudni. És zavarba ejt, hogy nem tudom miért van ez, mert odahaza azért szokás volt kicsit utálni a gazdagokat ;)  Látom, hogy anyagilag jó helyzetből jönnek, de sokszor lelkileg le vannak lakva a gyerekek. A szülők hanyagolják őket. A bentlakásos suli jó hely arra, hogy lepasszolják a srácokat. Aztán a gyerekek kovácsolnak maguknak a suliban egy új kis családot. Kivéve az a pár, akik olyan high level-re teszik magukat, mint az a bizonyos olasz fiú. Tuti kegyetlen üzletember lesz belőle :D :D :D