43. Tiszta "jövő"-s! :D

A 2014-es év mellé belehet írni a pipát. Gondolom most valami nagy évösszegző kellene, hogy itt szerepeljen, de hát sosem szummáztam az évi eseményeket egy szilveszter este sem.

Egész életemben egy szilveszter volt fontos idáig, amikor életem szerelmével és mostani feleségemmel megismerkedtem. És bizony, ha azon az éjszakán összehozunk egy gyereket lassan az érettségi vizsgái miatt kellene aggódnunk. :D

2015 első negyedévében 32 éves leszek. S azt hiszem bár sok hibát elkövettem, de alapvetően nem változtatnék az életemen. 

A 2015-ös évre (és egyébként) fogadalmam nincs. Sosem volt. Céljaim vannak, de nem fogadok meg olyan dolgokat, amiket lehet már az első héten megszegek. Ez a baj ezzel. A fogadalmakat megszegi az ember. De a célok... nos a célok jobbak, mert bár lehet nem éred el rögtön őket, de nem veszíted el azokat egy-két-három akármennyi tévedés és/vagy hiba miatt. Űzöd tovább őket és legfeljebb nehezítesz a saját dolgodon.

Céljaim vannak. Nem kitudja mekkora és eget rengetőek, de az enyémek és most már nem eresztem őket.

Ha érdekelnek esetleg, akkor olvass tovább, ha nem akkor görgess alulra 2015-ig. :) Fontossági sorrend nem nagyon van, mert mind fontos és nem összemérhetőek.

1. Tovább ténykedni, hogy gyermekünk szülessen. Ez nem is csak egy cél, ez most talán minden kívánságunk és álmunk. 

2. Költözködés. Nem, nem haza Magyarországra, hanem egy tágasabb és kényelmesebb házba, ahova ha kell, akkor a baby is megérkezhet. Ez nem ház vásárlását jelenti, de idővel azt sem zárom ki.

3. Tovább hajtani és tanulni a nyelvet! Ez is fontos. Én nem tudom, hogy 30 éves kor környékén mi történik az ember fejével, de mindent 100-szor kell elolvasnom és memorizálnom, hogy megjegyezzem, így sokat kell tanulnom és gyakorolnom és persze beszélgetnem. Oh, hogy anno én miért németet tanultam..??

4. Nem lustulni és tovább sportolni. Nos igen, ez egy konkrét cél. Könnyen be tudok punyulni, főleg így karácsonykor, de a héten már 3 edzésen túl vagyok. Nem győzhetnek felettem a kilók. Nem és kész!

5. Hazalátogatás... érdekes, mert ezt célként kezelem és nem természetes dologként. Lassan 3 éve nem voltam otthon és nem is igazán vágytam haza. Akik hiányoztak, azokat kiutaztattam, de nem lehet mindenkit 2000 km leutazására kényszeríteni. Nagymamám nagyon hiányzik és ideje meglátogatni. 2015 lesz ennek az éve.

6. Tovább dolgozni a projektemen. Nem írom, hogy befejezem, főleg nem fogadom meg! Nem vagyok időhöz kötve, mivel magamnak dolgozom. A lényeg, hogy szem előtt tartsam és foglalkozzak vele. De ez menni fog.

Egyenlőre ezek a dolgok foglalkoztatnak jövőre. És tényleg nem írtam a blogról benne ha észrevettétek. Furcsa, de nincs kimondott célom a bloggal kapcsolatban. Nincs posztolási kényszerem. Ha jön valami, azt megírom. Nincs olvasói vagy követői célszámom sem. A blog egyszerűen csak van. Van nekem és van nektek, ha idetévedtek.

Ez a 6 pont nem azt jelenti, hogy nem lehet vagy lesz több célom. Biztos lesz sok kis, apró cél, amik év közben találnak majd rám. És biztos mindegyikhez el is készítem a kis tervet, amivel meg lehet valósítani, de ezt egyenlőre 2015-re bízom.

2015

2015... te jó ég! Ez a szám olyan "jövő"-snek tűnt a 1990-es években. És még 2000 után is. De most gondolj bele! Írd le egy fehér lapra nagy fekete betűkkel: 2015. Tiszta sci-fi mozi szám. 

Tudjátok régen így kezdődtek a filmek: 

2015! Az emberiséget a pusztulás fenyegeti, a gépek átvették a hatalmat...stb. :D

Most meg itt van a küszöbön, sőt amikor ezt olvasod már valószínűleg benne is vagy. Lehet, hogy most nevetsz vagy a fejedet fogod, de gondolj bele. 1998-as - vagy 99-es? - film a Mátrix, ami anno egy nagyon menő film volt. De nézd már meg benne, hogy Neo-nak milyen telefonja volt. :D Most meg már a karodon lévő órán keresztül is tudsz kommunikálni. Az autókba parkoló asszisztens van, a Királynő meg már nem öregszik. Beállt egy fix állapotra. Isten óvja őt!

Most meg, hogy itt van 2015 és mindjárt rám rúgja az ajtót azon gondolkodok, hogy ez a 2025-ös évszám mekkora "jövő"-s már. :D Ennek így nem lesz vége, csak ha majd sírba szállok egyszer.

Na a lényeg, tessék 2015-re lehetőségként gondolni. Kaptál megint egy évet az élettől (2014-re gondolok, mert azt leélted már). Elárulom nem indulsz tiszta lappal. Január 1 nem egy átoklehúzó vagy szent tűzzel megtisztító nap. Mindössze az év első napja és mégsem egy átlagos nap... mivel az emberek nagy része másnapos ilyenkor. :) De ez ne szegje kedved. Szedd össze a céljaidat, az se baj ha az január 2-re esik, csak tedd meg. Utazz, költözz, válts munkahelyet, nézd meg Angliát és törekedj arra, hogy véletlenül se hasonlítson 2015 az elmúlt évedre/éveidre. 

MIT KÍVÁNHATNÉK NEKTEK EMBEREK JÖVŐRE!?

Jövőre és azután is azt kívánom, hogy az álmaitok valósuljanak meg! Az imáitok hallgattassanak meg! A céljaitok erősítsenek meg benneteket!

42. Rendhagyó bejegyzés + szellem idézés

Ígértem, hogy jövök még mielőtt az ünnepek ránk köszönnek teljesen, de engedjétek meg, hogy ez a bejegyzés ne a karácsonyról és szeretetről szóljon most. Erről szól most úgy is minden (helyesen, több karácsony kéne egy évben) vagy legalább is a vásárolgatásról néhányaknak.

Szeretném a mai bejegyzésben édesapám szellemét megidézni mivel talán pont karácsony miatt megint sokat gondolok rá. Milyen is volt ő? Hmm mindig más, ahogy vissza-vissza emlékszem rá. Ne izgulj itt olvasó, próbálok majd a hangulaton feljebb csavarni, de nem tudom máshogy kezdeni.

Amikor rám törnek az emlékek és próbálok visszaemlékezni, akkor döbbenek rá, hogy az emberi érzelmi skála milyen széles is. Az utálattól az imádatig mindent megéltem vele, de ahogy egyre távolabb kerülök attól a tragikus naptól, amikor meghalt érzem, hogy a lelkem kezd megnyugodni és engedi az agyamnak, hogy a jó és a szép emlékek kerüljenek felszínre. De sajnos a düh mindig megmarad...

És ez azért van ugye, mert apa feladta és mint már azt írtam anno, eldobta az életét. Nekem pedig látnom kellett ezt; első sorból kellett végig nézni úgy, hogy a segítségemet megtagadta. Próbáltam. Nem kellett neki a szeretet, nem hatott rá a harag, nem érdekelte a közöny. Vagy én voltam vak?

Végül önmaga ellensége lett és megsemmisült. Először lelkileg és aztán fizikailag is. Az utolsó képem róla, hogy halott. Egy szárító kötélen lóg a lábai érik a földet, de a térdei nem. Azt mondta a doki, hogy ez kivitelezhető halál... látott embert, aki egy ajtó kilincsre akasztotta fel magát.

Így lett ez a "kép" az én keresztem. Amikor lefekszem este és becsukom a szemem ez az első kép, ami bevillan. Nem kopik, nem fakul évek óta. Csak jön és minden este megmutatja azt, hogy én mit nem akarok az élettől.

Nem akarom feladni soha. Láttam, hogy nem szabad az életet élni és bizarr módja ez a tanításnak, de apa végül csak megtanította nekem azáltal, hogy nem úgy élt az utolsó éveiben, ahogy kéne, hogy mik az igazán fontos dolgok az életben.

Oké, ez így elég borús volt most így karácsony előtt tudom, de ki kellett egy kicsit írnom magamból. Sajnos oldalakat is tele tudnék írni. Apa nem volt angyal és nem volt ördög. Ő a fekete lovag volt. Az a fickó, aki egy páncélba bújt és senki nem tudta, hogy ki ő. Volt olyan napja, amikor mindennel megküzdött és volt olyan, hogy szart az egészre. Csak mivel nem látszott a páncél alatt az ember, sosem tudhattad mire számíts.

Kiskoromban nagyon sokat foglalkoztunk egymással. Sok időt töltöttünk együtt. Megszerettette velem a sportot, a zenét - pontosabban a jó zenét - a művészeteket. Benne el is veszett egy művész. Fát faragott. És nagyon jó volt benne. A sportban is jó volt. Triatlonozott. A futást is miatta kezdtem el. Írtam már, hogy ki nem állhattam a futást, de ő mindig győzködött, hogy fogjak bele. Ohh, de sajnálom, hogy későn kezdtem és nem futhattam vele egy métert sem. Viszont rengeteget kerékpároztunk együtt. Nem csak ez a hobby családi tekerés volt a téma, hogy a szomszéd faluba eltekertünk nagyanyámhoz.

Emlékszem volt egy olyan eset, hogy megbeszéltük addig tekerünk, amíg bírunk maxigázon (de legalább is tempósan, erőltetve), aztán szépen hazacsorgunk. Akkor kihajtottunk egy 110 km-es kört magunkból. Másnap nem bírtam járni. Apa azt mondta, hogy neki semmi baja, meg sem kottyant neki, de egész vasárnap fekve nézte a Forma 1-et és nem nagyon ugrándozott. :D

A dolgok akkor változtak meg, amikor én elkezdtem felnőni, apa pedig elkezdett italozni. Megláttam a problémákat és véleményt is nyilvánítottam. Ő pedig... nos neki olyan napjai voltak épp, mint fekete lovag, hogy szart az egészre. Ez az az időszak, amire sokat emlékeztem és utáltam emlékezni rá, de most. Most valamilyen oknál fogva (talán gyógyul a lelkem) a régi "biciklizős" időszakokra gondolok. A szánkózásokra, amikor annyira nevettünk, apa, tesó meg én, hogy a könnyünk is kicsordult. A szegedi nyaralásra, ahol csak ketten voltunk. Igazai apa-fia nyaralás volt, sok baromkodással. Ezeknek az emlékeknek van az ideje most. És ezt már nagyon vártam. Könnyebb a keresztem is. És bár még mindig rettegek este, amikor a szemem lecsukom, hogy megint azt a szörnyű képet látom, de legalább utána szép emlékek jönnek most.

Kedves itt olvasók! 

Engedjétek meg, hogy bocsánatot kérjek tőletek ezért a borús hangulatú bejegyzésért. Ezekről a dolgokról beszélnem és írnom mindig gyógyszer számomra. Szóval ti vagytok most az orvosaim. Hála pénzt nem tudok, adni, de egy saját szerzeménnyel kedveskedni szeretnék. A fenti történet ismeretében talán jobban is érthető miről szól a versem.

Holtpont

Szellem népek, démon lények
láthatatlan lánccal téptek.
Mennék, futnék, haladnék
húztok vissza: maradj még!

Lépnék egyet, lábam tenném,
de gúnyolódva ültök mellém.
Gúnyolódtok hozzám kötve
a szemeim is már bekötve.

Vakon megyek, mint a bolond.
Nem haladok az most a gond.
Démon láncok húsba tépnek,
az izmaim csak úgy égnek.

De feltépem a szemfedőm
a lelkemből merítem erőm.
Nem vagyok hanyag lelke játéka!
Nem leszek démonok martaléka!

Szívem lángja láncot olvaszt,
Mert egy futó nem visel azt!
Szárnyam nő és lábam feszül
Az egész lényem csak úgy repül.

Rohanva húzom gyönyörű fényem
Mennyei örömben úszik lényem.
Szellemek, démonok hol vagytok?
Mögöttem kullogtok, baktattok.

Tudom, hogy nem mester mű. Egyébként úgy született ez a vers, hogy a Facebook-on volt egy ilyen vers megosztós challenge, hogy ossz meg egy verset és hívj ki valakit, stb. Na én úgy döntöttem, hogy akkor legyen igazi kihívás és gondoltam megpróbálok egy verset írni. A fenti pár versszak lett az eredménye. :)

Azt hiszem elég rendhagyó lett a mostani bejegyzés nem de? :)

Mivel édesanya velem tölti az ünnepeket, így valószínűleg már csak jövőre jelentkezem. Mindenkinek azt kívánom, hogy a karácsonya legyen áldott és békés az új esztendő és az azt követő 100 év pedig adjon meg mindent nektek, amire a lelketek vágyik!

Hóvarjú

41. Nem tűntem el

Hűha! Jó régen jelentkeztem... na de nem ok nélkül. Következzen pár sorba ömlesztve, hogy éppen mi újság velem.

Közeledik az év vége és nem tudom, hogy más hogy van ezzel, de ahogy jön a karácsony egyre sűrűbbnek érzem a napjaimat, pedig, pedig, pedig ha jól meggondolom a menetrendem nem változott. Csak nagyobb a hajtást rendezek mindenhol. Ilyen célvonalig sprint érzésem van, de igazából semmi nem kényszerít a hajtásra mégis úgy érzem nem lehet lazítani.

 

Talán ennek is köszönhető (és főleg az iskolai melóknak), hogy 3-4 hét alatt két vírus is végig vágtatott rajtam. Egy teljesen legyalult. Annyi erőm sem volt, hogy a Playstation-t bekapcsoljam és játsszak egy kicsit... azért az meg már valami. :D Még a tea is visszafordult belőlem, hmmm.... 5 kilót fogytam két nap alatt. Bár ez a kiszáradás miatt volt. A mostaniban meg épp benne vagyok és még nem döntöttük el a vírussal melyikünk az erősebb. Egyelőre levegőt nem kapok és enyhén fáj a fejem, de legalább van erőm. Valamennyi. 

A melóhelyen a gyerekek teljesen megmarhultak. Nem tudok jobb szót találni rá. De legalább elhúztak már a karácsonyi szünetre (ebben a suliban elkezdődött) így a jövőhéten már nem kell kerülgetni őket, amíg a teljes sulit kitakarítjuk. Ohh yee. Istenem, hogy ezek a végén már miket műveltek. Maradjunk annyiba, hogy annyira eluralkodott rajtuk a lustaság, hogy gyakorlatilag semmit nem csináltak és néha még azt is elcsalták a tökfejek. De most már otthon vannak, úgyhogy a staff is fellélegezhet egy kicsit.

A feleségemet bedarálta a karácsonyi láz. Vásárol, díszít és most már süt is. Nem bánom egy cseppet sem. Most már legalább megengedhetjük ezt magunknak. És amikor vesz valamit úgy szeretem nézni az arcát, hogy örül neki. 

 

Ráadásul ez valami fertőző dolog lehet, mert kezdek én is durván rákattanni a karácsonyra. Félek mire oda érünk, hogy ünnepeljünk simán kidőlünk. De nincs megállás, mert idén is angol földön töltjük a karácsonyt és édesanya is velünk ünnepel. Kirepül meglátogatni ezért már nagyon izgatott vagyok. Remélem tesó nem haragszik meg, hogy most lestoppolom őt. :)

És végül, de nem utolsó sorban azért nem haladok a bloggal, mert belefogtam valamibe, ami nagymértékű kreativitást igényel tőlem és szinte minden szabad gondolatomat kitölti. Ez a projekt nagyon sok agyalással jár és rendkívül élvezetes számomra. Úgy érzem végre valami igazi értéket teremthetek. Nem szeretnék erről most egyelőre többet elárulni, ill. leleplezni, hogy miről is van szó, hiszen én magam is még szokom a gondolatot, hogy belefogtam. Nem mertem egy ideig elhinni, hogy meg tudom csinálni, de az első (igaz elfogult) visszajelzések alapján nagyon jó úton haladok. Meglátjuk. 

Ha összejön teljesen megváltozhat az életem. Sok munkát kell még belefektetnem.

Ez van, ez történt mostanában és fogalmam sincs, hogy mit írhatnék még, mert már megint zakatol az agyam és kavarodnak a blogos gondolatok a fejemben a másik kis tervemmel úgyhogy búcsúzom is.

Tervezem, hogy idén még jelentkezem itt, de biztos ami biztos: