35. A rendőr sztori 2.0 - Magyarország

Ezzel a történettel is már tartozom egy ideje, de most pótolom a mulasztásomat. Fontosnak tartom viszont, hogy távol áll tőlem a rendőrség lejáratása. A történettel inkább annak a paradox helyzetnek a bemutatását szeretném megmutatni, amiben egy magyar rendőr él. Azaz, hogy szolgál és véd, csak hát ennyi pénzért, amit kapnak ehhez komoly lelki erő is kell. Van olyan összeg, ami után viszont már nem szolgálni és védeni akar, hanem egyszerűen elmenni...

Történt kb. 3 éve, hogy autóval mentünk haza Magyarországra, mert a párom kutyusát szerettük volna Angliába költöztetni. A világ legnyugodtabb útja volt a haza út. Sikerült a korábbi vonattal átmenni a csatorna alatt, jó időnk volt, sehol nem volt dugó. 22-23 óra telt el az angol ház ajtajának zárása és a magyar nyitása között.

A városban autókáztunk, jöttünk-mentünk. Mosolyogtunk az emberek reakcióin, amikor láttuk, hogy ráeszmélnek, hogy az autó kormánya a jobb oldalon van és angol jelzés van az autó farára ragasztva. Néha kényelmetlen és nehéz volt 30 km/h órával közlekedni, de végül is csak össze jött a szabályos közlekedés.

Egyik nap úgy döntöttünk meglátogatjuk a párom nagyiját, aki nem a városban lakik. Amikor már a város szélén jártunk, az egyik körforgalmat elhagyva látom, hogy egy rendőr jelez az út szélén állva, hogy most ő bizony beszélgetni szeretne.

Aki vezet és intette le rendőr már, az tudja, hogy ilyenkor kb 2 másodperc alatt végzel egy gyors önértékelést, hogy vajon mit követtél el. :D De, mivel tisztára jöttem ki magamban, csak arra gondoltam, hogy az angol autó miatt kell megállni. --- Megjegyzem, akkor nagyon sok balhé volt, a szlovák és egyéb más rendszámú kocsik miatt, hogy az adók megúszása végett vesznek ilyet az emberek stb. ---

Szegény rendőr arcán láttam a felismerést, hogy az autó nem magyar, sőt nem is szlovák és nagy az esély, hogy nem beszélnek magyarul az utasok. Ekkor bújt belém az ördög, hogy akár beszélhetnénk angolul is, de hát a turpisság csak az igazolványok elkéréséig maradt volna csak titokban és a rendőrnek sem esett volna jól, hogy hülyének nézzük.

Megindult a rend őre az autó bal oldala felé, de mikor rájött, hogy a kormány nem ott van, addigra akarva akaratlan bekopogott az ablakon, hogy húzzuk le. Így tettem, majd mire ő enyhén meggörnyedve, hogy engem is lásson bedobott az ablakon egy könnyed és puhatolózó hello-t. Erre én persze aljas módon szintén csak annyi mondtam: Hello! 

A rendőr fa arccal várta bármi jelét annak, hogy fogok érteni magyarul, de mi csak pislogtunk ki rá. Ő állított meg, mondja akkor amit szeretne. :)

Mondta is: Ellenőrzés. Papírok? - szólt olyan elcsukló hangon, mint amikor egy óvodást a színpadra küldenek. 

- Rögtön adom. - tört ki belőlem a válasz a nevetést visszafojtva. És akkor a rendőr is megnyugodott hirtelen. A vér is visszaszaladt a tö.. a lábai közé. Még egy mosolyt is megengedett magának, persze csak addig a pillanatig még át nem adtam a teljes angol szettet a kocsi papírjaiból. 

Elvette a papírokat, mire én tényleg a jóindulattól vezérelve megkérdeztem, hogy segítsek e. Lehet nem kellett volna, mert egy határozott nemet kaptam érte. A rendőr hátrament és nézte a rendszám táblát, illetve rápillantott a papírokra. Visszajött és kijelentette, hogy rendben van minden - amúgy tényleg rendben is volt, különben nem vágok bele egy haza útba. Igaz, hogy a fenti képen látható papír gyakorlatilag négy oldal, plusz nálunk volt még a biztosítást igazoló lap és még a TAX korong blokkja is ha kell, de ő az első oldalról megállapította, hogy rendben van. Ok! Ő a főnök ilyenkor.

Aztán jött a haverkodás. Felismert engem. Persze nem csoda, mert sokat találkoztunk a magyar munkahelyemen, amikor valakit lopáson értünk és neki(k) ki kellett jönnie előállítani az elkövetőt. Ennek a biztos kis "ismerjük egymást" alapnak köszönhetően jöttek is a számomra meglepő kérdések. Kb. így zajlott a beszélgetés, nem viccelek:

- Téged ismerlek! A ...-ban dolgoztál!

- Igen.

- Angliában éltek?

- Igen.

- Régóta?

- Igen.

- Van kint munkátok vagy kint is maradtok?

- ??? Ööö. Igen.

- Mit dolgoztok?

- (megjegyzés: itt azt akartam mondani először, hogy atomfizikus vagyok) Takarítunk.

- Megéri? Mennyit lehet keresni?

- Megéri.

- Az jó én meg itt szopom a f... nekem is le kéne lépni, de hova... Na jó utat! Óvatosan! Viszlát!

- Köszönjük. Viszlát.

Rendesen kivallatott volna legszívesebben. :D Azért az "én meg itt szopom..." résznél felhúztam a szemöldököm rendesen és majdnem nevettem.

DE!

Később rájöttem, hogy ez marhára nem vicces. Mert mit látsz a rendőrből? Leint és igazoltat, vagy 20-al gurulnak és bámészkodnak, stb. De azt nem látod, amikor Ózdon be kell mennie 20 karddal késsel felfegyverzett rejtett erőforrás közé, de azt sem látod, hogy egy összerugdosott hajléktalanba kell életet lehelnie, mert a mentő még nincs ott, az sem veszed észre, amikor megfenyegetik egy kényesebb ügy után, hogy amikor civilbe lesz elkapják. Vagy ott vannak rendőrök, akit halálra gázoltak, stb.

Persze, mondhatjuk, hogy erre esküdtek, ezért tanultak. Igen ez így van.

Csak szemtelenül alacsony a fizetésük. Úgy érzik miatta magukat, mintha "szopnák a f...". És az, hogy szolgálnak és védenek még, azért van, mert a 90%-kát az állománynak még viszi a szíve előre. A maradék 10% pedig az, aki lejáratja őket.

Amikor ezt a sztorit elmesélem az embereknek, mindig nevetnek és sokszor nem értik meg azt amit, mondani akarok. Hogy bár vicces a sztori, csak éppen a rendőr nem nevet...

34. A fekete bárány hatás :)

Ma egy olyan témán fogok rágódni, amit én magamban csak fekete bárány hatásnak neveztem el. Ez nem más, mint amikor az ember kiválik a tömegből és saját utat kezd el járni. Viszont ez nem csak a saját életére van hatással, hanem a "nyáj" hátrahagyott tagjait is befolyásolja közvetlenül vagy közvetve. (Figyelem! Extra rövid poszt :)  )

Amikor kilépsz a körből (esetemben külföldre költöztem), a többi tag záporozni fogja feléd a kérdéseit és megjegyzéseit. Némelyikük önigazolásra vágyik - hogy igen, igaza volt, hülyeséget tettél - van aki pedig megerősítést vár, hogy ha ő is kilép nem lesz baj. Ezekből a kérdésekből és megjegyzésekből gyűjtenék össze párat. Nekem ezeket "vágták" a fejemhez:

1. Megéri kint lenni? Megérte? Osz' jó kint?

Erre mit tudsz mondani komolyan? Nem! Nem jó kint! Csak szeretem megnehezíteni az életem! Az élet nevű játékot csak is extra hard módban vagyok hajlandó játszani. Nincs is jobb mikor az ember szívatja magát. 

Ettől a pár kérdéstől mindig lehidalok, ha kérdezik. Nyilván én lihegem túl, mert miért ne érdekelné az embereket, de amikor évek óta kint vagy, gondolhatnák, hogy akár jól is érzed magad. Igazából ha megkérdezik, akkor válaszolok, azt utálom csak, amikor egy valaki már negyedjére teszi fel a kérdést. 

Ezzel a pár kérdéssel vannak néhányan, akik burkoltan a pénztárcádban akarnak turkálni. :D

2. Mennyit keresel (szabad megkérdezni)?

Egy igazi WTF kérdés! Utálom, de értékelem a kérdező őszinteségét, hogy nem terel, egyből bekérdez. Akit olyannak ismerek, hogy megtudhatja az összeget, annak elmondom. Viszont, akinek nincs köze hozzá, annak a legjobb húzni az agyát és azt mondani, hogy nem mondok pontos összeget, de jelenleg egy "olcsóbb" (kacsintás közben) Porshe vásárlását tervezem. 

3. Neked könnyű!

??? Mert? Főleg akkor borulok el, amikor ezt olyan ember mondja, aki szintén onnan indult, mint én és azok a lehetőségek voltak előtt is, mint előttem.

Nem! Nem könnyebb! Senkinek sem könnyebb a másiknál. Egyszer mondta egy okos ember, hogyha mindenki összehordhatná egy kupacba a problémáit és megnézhetnéd, hogy mekkora a másiké, akkor nem is akarnál megválni a saját kupacodtól. 

"Neked könnyű lehet! De azért nekem se rossz." :D

4. Jól itt hagytál mindent (a hátad mögött)! Jól itt hagytál bennünket!

Igen, igen! Bár szerencsés voltam, hogy a város polgármesterével aláírhattam egy titkos paktumot, hogy én elhagyhatom a várost és az országot, de sajnálom, hogy az volt ennek a feltétele, hogy a többi 30 ezer embernek a városban kell maradnia minden körülmények között. :D

Kérem szépen fel kell emelni a seggünket és tenni a saját sorsunk érdekében. A jó Isten sem fog csak az imák miatt segíteni, látnia kell, hogy teszel is az ügyedért. Érthetőbben: Nem nyerhetsz a lottón ha még szelvényt sem veszel. 

5. Haza jöttök? Mikor költöztök haza? Haza akartok költözni?

A kérdés, ami nem bosszant. A válasz pontosan az, hogy: Nem akarunk hazajönni. 

Utána viszont sokat gondolkodok, hogy milyen rossz, hogy ez a válasz. Hogy az országomban és a városomban olyan viszonyok uralkodnak, hogy nem akarok haza jönni-menni. Titkon várom, hogy egyszer még azt mondjam ezekre a kérdésekre, hogy: Nem tudom. Mert az azt jelentené, hogy volna lehetőségem a hazámban is és bizonytalan vagyok abban, hogy külföldön éljek.

6. Mit szól a család, hogy kint vagytok?

Ja, ők semmit! Azt hiszik hogy Győrben élek és fogorvos vagyok. :D

Mit szólnának? Elfogadták, beletörődtek és amióta meglátogattak, szerintem örülnek is, hogy így döntöttem, ill. döntöttünk. Vissza nem akartak tartani, de persze, hogy aggódtak az elején.

7. Mi a munkád? Takarítasz!? Hát jobb mint a semmi nem?

A legfantasztikusabb 3 mondat, amit mondani tudnak az emberek. :D 

Ilyenkor egy ázott veréb fejét felvéve halkan kinyögök egy: Ja! Hát ez van! mondat párost és egy gyors búcsúzás után az autóba ülve röhögök magamban, hogy ennek az embernek sincs fogalma arról, hogy miket beszél.

Nem értik meg, hogy nem azért takarítok, mert nincs más meló, hanem azért mert szeretem és "megéri". Hogy miért is szeretem, azt már itt a blogon is leírtam egy kis sorozat formájában.

Ez a pár kérdés, ami a legtöbbször előfordul, amikor az otthoni ismerősökkel beszélgetek. Van, akinek nagyon szívesen válaszolgatok a kérdéseire, van, akinek csak azt ajánlom, hogy látogassa meg a blogot és vannak, akiket legszívesebben elküldenék a pi.. piskótába. :)

33. Pipák a bakancslistámon

Huhúú! Viszonylag régen írtam. Nem fogok mentegetőzni, egyszerűen lusta vagyok. Megnyomorít agyilag az esős idő :D de most a nap is süt és az agyam sem tompa annyira.

Bakancslista. Azt hiszem minden egészséges embernek van egy ilyen képzeletbeli vagy akár írott listája, amin olyan dolgok szerepelnek, amiket ki szeretne próbálni, ill. szeretne megtenni az életében. Sőt vannak olyan emberek, akiknek konkrét cél fal van a szobájában képekkel szövegekkel díszítve, hogy mit szeretne az életben elérni.

Mostanában sokat gondolkodok azon, hogy mit is akarok még. Boldognak érzem magam, de még mindig  sok mindenre vágyok. De azt hiszem ezzel nincs is baj. Álmok és célok nélkül nagyon unalmas lehet az élet szerintem.

A sok álmodozás közben számot vetettem magamban, hogy mik azok a dolgok, amiket kipipálhatok a saját bakancslistámon. Ezt szeretném megosztani veletek. Nem szeretnék fontossági sorrendet tartani, mert nem összehasonlítható dolgokról van szó.

✓ Az életem legmeghatározóbb élménye az, hogy megismerhettem a feleségem. Szeretem őt. Évről évre egyre jobban. Amikor tizenéves voltam nagyon vágytam egy olyan lányra, akit szeretni lehet. Nem egy csajra, hanem A LÁNYra. Mindig ott volta a listán Ő.

Sosem az szerepelt a listán, hogy legyen barátnőm, hanem az hogy érezzek igazi szerelmet. És ezt sikerül azóta is folyamatosan átélnem. Az igazság az, ha nincs a feleségem, akkor a listám nem is igen készülhetett volna el.

✓ Emlékszem, hogy már kisgyerek korom óta tudtam, hogy ki akarom próbálni a repülést. Több mint 20 évet vártam erre. Végül úgy került rá sor, hogy kirepültem ide Angliába (élni). Milyen érdekes, hogy életem egyik fontos döntésével - a költözéssel - fonódott össze az első repülés élménye. Ráadásul a névnapomon repültem. 

 ✓ Ha már repülés, akkor említést tennék itt pár járműről is, amik vezetéséről vagy azokon utazásról álmodtam. Melyik férfi ne szeretne minél több és változatosabb járművel utazni. Ugyebár volt a nagy álom a repülő. Aztán sikerült már egy 4x4-es autóval igazi off-roadozásba keveredni. Vezettem már veterán motort és ültem már versenymotoron - bár azt nem vezettem - ami felejthetetlen volt. Megkaptam egyszer egy igazi épített falusi kis traktor volánját is, amiről mindaddig nem is tudtam, hogy akarom vezetni, amíg fel nem ajánlották.

Vidéki srácként az első villamosozás Miskolcon az első trolizás és metrózás Budapesten is a listámon volt - anno még gyerekként. Utaztam hajón a Tiszán a Dunán, hajón az Adriai-tengeren. Ültem kompon, és utaztam már át vonattal a csatorna alatt. 

Nagyon vágytam arra, hogy robogózhassak és quad-ot vezethessek. Ez is pipa. Kormányoztam már igaz motorcsónakot (nem ladikot egy motorral :) ), a szám fülig is szaladt rendesen. Sikerült még olyan csónakra is felülni, aminek üveg fenek volt. 

De!

A csúcs élmény pedig a tengeralattjáró volt. Azt a mindenit, hogy az mekkora jó! Egy subcat-tel merültünk egy órára és 15m mélységbe egy nyaralás alkalmával.

Azért még maradt bőven jármű, ami a listán szerepel, de ami késik az nem a MÁV. Hehehe.

✓ Az életemet végigkísérte a kerékpározás. Gyakorlatilag 5 éves korom óta tekerek. A 90-es években voltam kölyök. Az utcában mindenkinek volt bicaja és folyamatosan tekertünk. Akkor az volt az álmom, hogy olyan bicajom legyen, amin van váltó. :) Akkor vett édesapa egy nagyon komoly versenygépet magának és a régi favorit versenybicaját megörököltem. Egycsapásra én lettem a leggyorsabb az utcában. Olyan gyors voltam, hogy még egy kerékpárversenyen is sikerült ezüst érmet szereznem. Igaz, hogy hárman indultunk, és abból egy gyerek feladta a versenyt. :D :D :D :D

A gond az volt, hogy gyerekként nem csak az aszfalton tekertünk. Ekkor már hegyi kerékpárra vágytam. Megörököltem a tesómét később padig az anyáét. Pipa.

Elnyúztam azokat is. Aztán jött az ötlet, hogy ideje venni magamnak egyet. Bele is nyúltam egy Tesco gazdaságosba, amit 1 ismétlem 1 hónap alatt elfogyasztottam. Rá kellett jönnöm, hogy komolyabb gép kell. Vettem egy belépő szintű bicajt. A Giant Rock-ot csak ajánlani tudom hobbi hegyi bicajosoknak. Alap bicaj, de ha csak csavarogni akarsz, akkor elnyúzhatatlan. 

Végül itt Angliában is vettem egy Giant-et. Ez a bicaj az amatőr szint felett van. Kb. a haladó kategória első harmadának végére sorolható. :D Nem profi bicaj, de jól bírja a komolyabb terepet is. Nagyon vágytam egy ilyen gépre. Matt feketeeee!

✓ Nagyon régóta dédelgetett álmom volt, hogy karácsonykor nyaralni menjek. Azt hiszem ez Anglia nélkül nem jött volna össze. Két évvel ezelőtt a Kanári-szigeteken telelhettem-nyaralhattam karácsonykor és a szilvesztert is ott töltöttük. A választott sziget Fuerteventura volt. Eszméletlen jó buli volt. G-vel és M-mel mentünk. Jót mulattunk. 

✓✓ ...Igen dupla pipa... Nagyon sok helyet sikerült meglátogatnom már amikre mindig is kíváncsi voltam. Ilyen volt, amikor Görögországban sikerült eljutnom az Olympos hegyre. Olaszországban jártam már Riminiben, Jesoloban, San Marinoban és Rómában. Hmmm Róma! Miatta a dupla pipa, sőt lehetne tripla is vagy több. Először is elakartam régóta jutni oda. Úgy mentünk el a párommal, hogy a házassági évfordulónkat ott ünnepeltük. Ez is egy álmom volt. A Colosseum-ot is szerettem volna látni - el is töltöttünk ott vagy 4-5 órát, mert nem bírtunk betelni vele. Igazi olaszországi étterem látogatás, pizza evés és kávézás is a listán volt. Ez is ki lett lőve akkor. Na és persze az olasz fagyi. Nyammmmmmm.

A Trevi kútba érmét dobni és na meg a Vatikán. Sikeresen kipipáltam a listámról sok mindent akkor. 

Én bal... ga viszont nem néztem meg a Sixtus-kápolnát csak a Bazilika tetejére mentem fel. Na sebaj, vissza kell menni. 

 

 

London is a célok között volt. Persze, hogy voltam Londonban most már. Szerencsés vagyok, hogy nem ott élek így a várost mindig turista szemmel látom. Én szeretem Londont mint látogató. Izgalmas és nyüzsgő. A főbb nevezetességek 95%-at már magamévá tettem. De élni nem tudnék a városban. Nekem az már too much.

✓ Görögország mellett nem tudok elmenni szó nélkül. Párommal régóta terveztünk egy nyári nyaralós nyaralást minden széppel és jóval. Ilyen lett az idei évi nyaralás Zakynthos-on. Az egyik legemlékezetesebb dolog az volt amikor 50-60 éves teknősöket láthattunk a tengerben úszni. Vadon élő szabad delfineket nézhettünk párméter távolságból ahogy örömükben ugrálnak. Könnyű búvárkodhattunk a kristálytiszta vízben. De itt van pár kép. Majd azok beszélnek helyettem. 

✓ Amióta Angliában élek tervezem, hogy kiutaztatom a családot, hogy szétnézzenek mi újság. Ez is sikerült. Itt a poszt az írásról. :)

✓ Saját autó. Na abból azóta volt már pár. Írtam is itt a blogon róla. Tessék utána járni pl itt. :D De a pipa jár mellé.

✓ Stressz mentes munka. Ennek a pipának nagyon örülök. A magyarországi munka felőrölt majdnem idegileg és így elég hamar a listámra került ez a pont. A jelenlegi munkám nulla, sőt néha -1 stresszel jár. Igaz, hogy "csak takarítok" (ezen a kifejezésen mindig röhögök, amikor nekem mondják), de ennek a munkának köszönhető, hogy nincs munkahelyi stressz az életemben. A következő pipa is a munkám érdeme.

✓ Anyagi biztonság. Nem! Nem vagyok csilliárdos, de a pénzt végre be lehet osztani. Jut is marad is. Jó érzés végre úgy boltba menni, hogy nem nézed meg a blokk végén az összeget, mert tudod, hogy simán a kereteden belül maradtál.

Azt hiszem egyenlőre a végére értem. Biztos, hogy nagyon sok dolgot kihagytam és még több dolog vár még megvalósításra. De egyenlőre ennyi telt most tőlem. :)