29. Ezek ... gazdagok - újra szerkesztett változat

Update: Kedves Olvasók! Rengeteg visszajelzést kaptam a cikkről és úgy érzem, hogy ez alapján nem teljesen sikerült átadnom azt nektek, amit mondani szerettem volna. Sokan gondolták azt, hogy a munkahelyemen a cikket rossz hangon vennék, így arra vetemedek, hogy utólag szerkesztek a történeten. A szerkesztett részeket dőlt betűkkel szedem, illetve kommentálom, hogy mire is gondoltam.

Olyan témának megyek most neki, ami mellett szó nélkül nem tudok elmenni. Inkább beszélek kábultan mint irigy szavakkal arról, amiről most szó lesz. Ez pedig a giga-mega gazdagság.

Amikor az új munkahelyemre kerültem majdnem egy éve már, akkor tudtam, hogy olyan gyerekek között fogok dolgozni, takarítani, akik anyagilag tehetősek. Pontosabban nem a gyerekek, hanem a családjuk.

Az én kis borsodi fejemben élt egy kép a gazdagságról, ami egyébként már az Angliában töltött első év után teljesen átalakult. Gazdagnak hittem a szülővárosomban a helyi vállalkozót, aki nagy Audival mászkált, kötegben vette elő a pénzt a Tesco pénztárnál és a facebook-on tengerparton pózolgatott. Hehe! Marhára nem gazdag, most már tudom. :D

Az iskolában ahol dolgozom 6 hetente járnak haza a gyerekek. Az iskola "term"-ekben számolja a tanítási évet. (Itt ugyebár az szerepelt, hogy mennyibe is kerül egy term.) Mivel az iskola szerint is ez változó lehet, maradjunk annyiban, hogy egy term során a szülők egy új Audi árát is elkölthetik gyerekenként. Egy tanév pedig több termből áll.  Szép összeg. És van olyan család, ahonnan 3 vagy 4 gyerek is hozzánk jár tanulni. Az összeg persze nézőpont kérdése, mert ehhez elég magas színvonal is jár az iskola részéről.

A gyerekek nagyon széles elit körből kerülnek hozzánk. Vannak itt amerikai olaj iparmágnás gyerekei, orosz milliárdosok csemetéi, a királyi családokhoz tartozó hercegecskék, a szultánságból érkező fiúk és lányok, Ázsia leggazdagabb családjainak szeme fényei, Ausztrál politikus család sarjai és még kitudja honnan érkező nebulók. Nemzetköziek vagyunk és nem csak a gyerekek terén, de a munkaerő is vegyes. Ami legszebb az egészben, hogy az iskola nagyon büszke erre és persze a dolgozók és a gyerekek is.

Úgy tudom, hogy a bejárós gyerekek fizetik a legkevesebbet és a bentlakók a legtöbbet. Az iskola elég magas színvonalú és híres ezért a szülők szívesen támogatják még az alapítványt is. Van felvételi vizsga a tehetséges ösztöndíjas gyerekeknek is.

Van olyan gyerek, akit Bentley-vel, vagy Rolls Royce-szal hoz vissza a sofőr az iskolába. Vannak gyerekek, akiket helikopter vesz fel egy-egy iskolaszünetben. Vannak tanulók, akik magángéppel érkeznek az országba, de még olyan is, akik luxus jacht-on utazva lép be Angliába.  (Itt mindezt érdekesség kép írtam. Ki ne örülne, ha mindezt megtehetné a saját gyerekeiért? A furcsa, hogy teljesen hétköznapivá válik a dolog egy idő után)

 

 

A gyerekek egyébként egyenruhában járnak és emiatt teljesen hétköznapi tizenéves diákoknak tűnnek. Semmi extra. Persze vannak beképzeltek, vagy nagyszájúak esetleg népszerű gyerekek, de ilyenek melyik iskolában nincsenek? (Ezek a srácok annak ellenére, hogy megtehetnék nem kérkednek a vagyonnal, csak végzik a dolgukat az iskolában.)

Mindjárt másabb a helyzet, ha hallod őket társalogni. (Ebből jössz rá, hogy nem hétköznapi életet élnek) Ahogy a nyári élményeket mesélik. Hogyan járták körbe az afrikai szavannákat elefánt háton, milyen volt apu cégében dolgozni és megkeresni az első millió dollárt. Milyen volt sztárfocistákkal edzeni, vagy modellekkel találkozni egy divatbemutató után. Milyen kedves ember ez vagy az a hollywood-i sztár, mert meghívta őt és a családját a házába. Vagy csak egyszerűen áthajózták az óceánt. (Ezek a sztorik elhangzanak és a legtermészetesebb beszélgetések közben, mintha te egy balatoni nyaralásról csacsognál. Nekik normális, nekem elképesztő ezt hallani, de a szó jó értelmében.)

A házban ahol dolgozom csak fiúk laknak. Az új srácok közül egy nagyon ki volt akadva a beköltözéskor, mivel a British Airways első osztályán kellett utaznia, mert az apukája titkára rosszul időzítette a családi magángép szervizelését. Most ha meghallasz egy ilyet nem is nagyon tudsz mit reagálni. :D Nézel ki a fejedből. (Ilyen dolgokból jössz rá, hogy a tehetős emberek más gondokkal küzdenek, de attól hogy van pénzük még akad gondjuk is, sőt)

Van olyan srác, akinek a heti zsebpénze az én éves fizetésem. (Honnan lehet ezt tudni? Keress rá erre: rick kids of instagram és nézd a képeket :) )  De volt egy olyan olasz fiúkánk is, aki 2 millió font értékű részvényt kapott karácsonyra. Az ugye tudod hogy az bőven 700.000.000 Forintnyi lóvé?

Ezek után nem csodálkozom, amikor iPad-ot használnak ping-pong ütő helyett, vagy ha rommá törik a telefonjaikat ha idegesek.

Ezekbe a dolgokba nem gondol már bele az ember egy idő után. Csinálod a munkát és értékeled azt, hogy magasabb színvonalon élsz, mint a szülővárosodban a lakosság 95%-a. Ha nagyon elmélyed az ember az igazán mega-giga gazdagok világában, akkor abba simán beleőrül szerintem.

Ezek a gyerekek ebbe születtek bele, nekik ez a normális és a problémáik is mások. Ezt tudni kell kezelni. Ha úgy érzed meg kell változtatnod ezeket a srácokat, vagy meg akarod nevelni őket... hát bele se kezdj. Akkor másik munka után kell nézni. (Nem tudsz megmagyarázni nekik dolgokat, amiket soha nem éltek meg, mint ahogy ők sem tudják elmondani neked az ő dolgaikat, hogy megérts őket)

+2 történet a végére még:

Az egyik kölyök sikeresen teljesített a vizsgáit és kapott egy álomszép luxus sportautót. Nagy látványosan lepakolták neki, de az első 100 méteren úgy ráhajtott egy fekvőrendőrre, hogy kiszakadt az első tengely az autóból. A kocsit még aznap elvitték. A család gondoskodott róla, hogy a gyártó egy másik modellje már másnap az iskola előtt várja a fiúcskát.

Az egyik srác pedig kapott egy Audi A3 ABT csomagos kocsit, hogy ne kelljen gyalog járnia az épületek között. Több száz lóerős fekete dögöt. :D (Megjegyzem a kocsit nem használja az iskolán belül.)

A gyerekek bár nagyon gazdagok, de még is sokuk elég sajnálatra méltó tud lenni néha. Van egy mondás közöttük: 

 Az a jó a bentlakásos iskolában, hogyha meghal az apád, akkor nem sokat érzel, mivel nem ismerted.

(Ez nem az iskola hibája, mert ahogy én látom, itt a gyerekek egy nagy családot alkotnak, itt is otthon vannak)
 

A gyerekek többsége gyakorlatilag le van passzolva 6 éves korától a különböző iskoláknak és a szülők a végén kapnak egy frissen végzett egyetemista felnőttet.

Remélem tisztult egy kicsit a kép. :D